2010. 02. 26. Zenetánc
Az ezzel is foglalkozó regisztrált filo.blogomon a formák alakulására vonatkozó oldalakat át kell alakítanom, ezt tudom. Azt, hogy milyenné, abban még nem vagyok biztos. (Azóta sem lettem biztosabb, hogy ezt a bejegyzést megírtam, de ami késik, nem múlik. Ha föl nem dobom a talpam, vagy el nem unom.)
Abban viszont biztos vagyok, hogy amiként a zenéről Beethoven IV-je alapján (számomra) világossá vált, úgy tette még világosabbá Béjart balettje számomra, hogy a táncban úgy oka a mozgásnak a zene, mint a valóságos (nem tánc)mozgásnak a pszichológiai motívumok, amiknek “lekottázása”, de ezt már meg is írtam, említettem is.
Tehát Béjart a színpadán éppen az látható, ami másutt sehol, de ami mindenütt tudható, mert annak lenyomata/szerkezete látszik a színpadon.
Írtam már (és remélem, fogok is írni még) világosabban, de akinek nem elég világos, az regisztráljon (ott talált kicsiszoltabb szövegeket), akit meg zavar ez a homály, az keressen unaloműzőnek másik blogot. Vagy kérdezzen, de ezt szokták a legritkábban.
