2010. 03. 10. Kezdet és a kezdet, kép és imágó
Egy másik blogon folytatott beszélgetésben (ha csak magamhoz képest is, de) tömören sikerült összegeznem álláspontomat, hogy kategorizálni tudjam, mint máskor is (de csak az egyik oka, hogy) bejegyzést írok. Az ezzel a mostani bejegyzéssel megidézett gondolatmenetem lényege, hogy már az állatvilágban az ingerek (érzékszervek fejlődése általi elkülönülése nyomán létrejövő) összekapcsolása imágókat (és ezáltal mintegy elő-tudatot) hoz létre. Az elő-tudat - az imágók nyelvi (rögzítése, és az esetlegesen történő rögzítések elfogadása által ) történő rögzülése mentén (és során) lesz (és válik, mert bővül) (fokozatosan) tudattá (az állati elő-tudat).
Ez az egyik - ha úgy tetszik - rögeszmém. (A másik, ehhez szorosan kapcsolódó, és ebből következő, hogy a nyelv, majd a mítoszok a tudat létrejöttének állomásait rögzítik, és teszik ezzel könnyen (el)tanulhatóvá (szinte szükségszerűen megismétlődővé). Ami a beszélgetés nyomán számomra újdonság volt, az a nyelv és az érzékeltek feszültségének (eredendően ma már inkább létfilozófiainak mondható, de hol volt kezdetben még a lét, és pláne a filozófia!) mintegy mitikus lejtése, ami ha nem is kérdezett, de folyamatosan kérdésesként éreztette a nyelv által felfogott világot.
Ami most érdekel az a nyelvfejlődés és az emberré válás másik motorjának az erotikának az önállósuló, a nemzési funkciótól eltávolódó/leszakadó szexualitás kapcsolata, de annyira nem, hogy írjak is róla, így erről legfeljebb máskor.
