Lux Erik

Az alábbiakban - úgy nevezett - “nagy álmok”-at kezdtem volna értelmezni. Azt, hogy azok milyenek, és mi fán teremnek, azok is megsejthetik, akik eddig nem tudták, és elolvassák az alábbi tartalomjegyzéken keresztül elérhető álmok valamelyikét (a II/1/1 kivételével, mert abból inkább azt sejthetik meg, mi nem “nagy álom”). Ha úgy érzi, hogy “nagy álma volt” és beírja a lap alján található komment felületre, és kedve van hozzá, beszélhetünk róla. A nagy álmok értelmezéséhez azonban három dolog szükséges, és az alábbi álmoknál ebből csak kettő volt adva, így a bejegyzéssorozat más irányba kanyarodik.

(Az előzményről ezen a linken át tájékozódhat. Tartalom:

I. Beszélgetés: a pusztulás
I/1 Első álom
I/2 Második álom
I. Folytatás
Legújabb része a beszélgetésnek
II. folytatás
III. Elhalkulás
IV. Visszhang: az I. és a II. álom értelmezései

A II. Beszélgetés: a küldetés
II/1 Első álom
II/1/1 Még egy álom
II/2 Folytatás
II/3 Összegzés és az

III. A visszhang és az összegzés összegzése: komolytalanság

IV. Istentől komolyan
IV/1 Folytatás

V. Átlépés (és “úszás”)


I. Beszélgetés: a pusztulás
A(drienn) hang(ja): Én folyton küzdök az álmaim megfejtésével. Mindig mindre emlékszem, színesek, illatosak, ott a kulcs a kezemben, és marhára nem tudom megfejteni őket.
E(rik) hang(ja): Küldj egy álmod!.
A(drienn) hang(ja): Egyszer csak az Univerzum felé húzott valaki a Földről. Nyújtottam a két kezem. Féltem, de körbe ölelt és telepatikus úton közölte, hogy biztonságban vagyok. A bolygótól, ahogy távolodtunk, egyre többet láttam. Először háborúkat, az ember cselekedeteit. Aztán idősíkokat ugrottunk egyszerre. Kopárság volt, sötétség és síri csend. Az a valami fura hangon beszélt. Nem gép. Nem férfi. Nem nő. Emlékszem már több tízezer évvel előre jártunk. Vagy több. Sivatagos területet láttam és kórókat. Megnyílt a Föld. Hirtelen újra felbukkant a család. Elszakítottak a testvéreimtől. Újra a jelenben voltunk, de káosz volt. Egyedül én tudtam, mi zajlik, hogy most vége mindennek, és ez által nekem is, de előtte nekem megmutatta.. és azt mondta, hogy az örökkévalóságban majd fájni fog, de belátom, így volt jó. Senkiért nem tudtam tenni semmit. Nem tudom szavakkal leírni az érzéseket, amik ez idő alatt elértek engem. Nincsenek rá földi szavak. És semmihez nem is tudom hasonlítani…
A vége az volt, hogy hatalmas sípszerű hang jött valahonnan, erővel ellökött az a valami. Zuhantam, a valóságban pedig arra keltem, hogy hatalmasat huppantam az ágyamban. A hátam fájt is egy picit. Pedig fix hogy végig itt feküdtem, és sehonnan nem estem le. Iszonyú tudással ébredtem. Fizikailag fájt és űrt éreztem, hogy tulajdonképpen minden teljesen hiába való, felesleges minden, amit teszünk. A baj az, hogy ezt már másodszor álmodtam. A hang.. hogy létezhet, hogy se nem férfi se nem női? Nem tudok rá szavakat Totál káosz ez az egész.
E(rik) hang(ja): Ez tényleg nagyon (az ilyen mítosszal érintkezőket úgy hívják:) nagy álom. A “Megnyílt a Föld” mit jelent?
A szavakkal le nem írható érzéseid a (lelki) fájdalom, vagy az öröm felé helyzenéd inkább el, ha csak ez a két lehetőség lenne/van?
A sípolás véletlenül nem az volt ami ezen a felvételen is rögtön az elején hallható és (bár ehhez nagyon rossz a felvétel) de az első percekben végig ott van, hol alig hallhatóan, hol erősebben?
És még két kérdés: mire vonatkozott az “így volt jó” belátás értelme, arra, hogy elmúlik, hogy (álmodban már) mindennek vége (volt), vagy esetleg arra, ami az elmúlás előtt volt/ami az elmúlással történt? Az álmod kitehetem a blogomra? (Túl jók, “nagyok” ahhoz, hogy csak levelezzek róluk.)
A(drienn) hang(ja): a hangot nem tudom visszaidézni már ilyen pontosan… nem akarok hazudni… hónapokkal ezelőtt álmodtam és akár ilyesmi is lehetett…
ha a két szó közül választhatnék, de ha ezerből, akkor is a lelki fájdalmat mondom. Iszonyú volt. Elpusztult minden. Egyedül maradtam a Világmindenséggel…
kirakhatod a blogodra, amennyiben nekem elküldöd a megfejtést is. sőt, kirakhatod a másikat is.
Újabb Univerzumos álom: Sötétség volt. Valakivel álltam a bolygón. Akkorák voltunk, hogy láttam a bolygót magam alatt, hogy gömb alakú, és láttam a csillagokat körülöttem. Felnéztem az égre, és
mutattam a Valakinek mellettem, hogy ott a Hold, de szép, de fura módon akkorka volt, mint a körmöm kb, illetve jobbra tőle megláttam még két Holdat, amik hatalmasak voltak. Erre a középső, a legnagyobb, iszonyú erővel el kezdett száguldani a Föld felé. Ekkor átváltozott Föld bolygó kinézetűvé, és óriási erővel becsapódott a bolygónkba. Tudtam, hogy mindenkinek annyi. Hatalmas tűz, perzselt mindent. Ekkorra már én és az a valaki is újra emberméretűek voltunk, és futottunk. Tudtam, hogy nekem nem lesz bajom, de menteni akartam másokat. Apával találkoztam, és próbáltam menteni őt is. Ekkorra már olyan rémálom volt ez, hogy felébredtem. Nem bírtam elviselni, hogy bajuk lehet. Nagyon sokkolt a dolog. a tűzben most pl én is meg akartam halni. Azt mondtam, NEM, nem akarom, hogy eltűnjön az emberiség, és itt maradjak azzal a Valakivel ketten. Nem fair másokkal, és nem akarom utána a fájdalmat sem, és az űrt és csendet, amit az emberek pusztulása jelentene az örökkévalóságban. jah.. igen.. mert hogy az ilyen álmaimban tudatában vagyok, hogy ha túlélem a szitut, akkor bizony ott az öröklét.. egyedül.. emberiség nélkül..
E(rik) hang(ja): Kösz!
A(drienn) hang(ja): az így volt jó arra vonatkozott, hogy tudtam, így kell lennie. elnyertem a világmindenség tudását álmomban. mindent tudtam a világról éreztem mindent, amit valaha ember állat növény átélt. mindent egyszerre. és tudtam hogy csakis a megsemmisülés az út.. álmomban. de sírtam mert fájt, hogy én fennmaradtam, és nem pusztultam a mindenséggel. rossz volt ébredni. konkrétan tudom, hogy ezt én nem álmodtam. ledobtak. behuppantam az ágyamba.. hogy honnan??? hát passz…
E(rik) hang(ja): Nyugi, a fennmaradás csak átmeneti. :-/ A lehuppanásnál (és főleg hogy honnan) számomra érdekesebb, hogy “az “így volt jó” belátás értelme, arra vonatkozhatott-e (a Hang szerint), hogy elmúlik, hogy (álmodban már) mindennek vége (volt), vagy esetleg arra, ami az elmúlás előtt volt/ami az elmúlással történt, és történik: az életünk?” Azért tűnik számomra a válasz legalább annyira érdekesnek, mint a “huppanás” mert huppanás után is abban vagy, amiből “huppantál”.
Persze küldöm (ha nem is megfejtést, hanem az értelmezésem).
A(drienn) hang(ja): nem a hang szerint volt jó. én magam eggyé váltam vele és ÉN MAGAM tudtam, hogy így jó, és arra vonatkozott, hogy így jó maga az elmúlás, hogy így vége kell lennie a világnak.
hogyhogy huppanás után is abban vagyok, amiből huppantam?
Nem tudom te honnan értesz az álomfejtéshez, de kíváncsi vagyok a te látásmódodra.
E(rik) hang(ja): Ott voltál, ahonnan “huppantál”, és ott vagy, ahová. Tehát (ha egyáltalán kettő is, egy, mert) mindkettő a Tied (a sajátod, a sajátjaid).
A saját álmaim elkezdtek lekötni, azután olvastam hozzá, főleg (már előtte is) Jungot és eleinte a tanítványait/követőit (nem a saját álmaimról), végül főleg Hainz Kohutnál kötöttem ki, amikor elkezdtem összerakni, amiket olvastam/tanultam. A legtöbbet azonban azt követően tanultam, amikor elkezdtem másoálmátt értelmezni. A visszajelzésekből, amik nagyjából a “talált süllyedt“-től az “igen, de“, “miért gondolod/gondolja“, “honnan veszi a bátorságot“, átmeneteken keresztül a néhány “hülye fasz!“-szal bezárólagos típusokba sorolhatóak. Az első kettő olyan 80%, de az “igen, de” típusúak rendszerint (rengeteg átmeneten át) elmozdulnak a 20% által alkotott irányba. Ha a fenti beszélgetésünket is kiraknám, mit szólnál hozzá (mármint, hogy mehet, nem mehet)?
A(drienn) hang(ja): küldd majd át egyben, mit szeretnél kirakni. hidd el, nem vagyok egy szőrös szívű, csak mégis hadd lássam egybe.
E(rik) hang(ja): OK! Amúgy az álmod: Rád vonatkozik, és Rólad szól elsődlegesen. Másodlagosan másoknak is jól jön/jöhet (és főként izgalmas számukra is), ami kihámozódik belőle.
Mindenki magának hámozza, így, ha másokra hallgatsz ezzel kapcsolatban, szinte semmi sem marad belőle Neked. Csak egy mindenkinek és senkinek (így Neked) sem jó zagyvalék. Ennél nagyobb álom (ismereteim szerint) nem nagyon van, így aztán (ezzel) “megkaptad a magadét“.
Szívesen segítek elkezdeni az értelmezését (mert érdekel). De mint mindenki (valamilyen mértékben) én is magamnak hámozok, csak tudok róla, és ezért nem annyira hámozok. (Csak annyira, amennyire nem veszem észre.) Az átlagosnál kevésbé.
Nézd, ha az 1700-as évek előtt álmodja valaki, jó esélye lett volna rá, hogy vagy hagyja a fenébe (kb. 70%), vagy (a 29% nagy részét alkotó átmeneteken keresztül) boszorkányként elítélik (kb. 29%) vagy szent közeli lett volna ( max. 1%, de ebben az 1%-ban szintén benne foglaltatnak az ahhoz vezető átmenetek is). Ha legalább bő másfél ezerrel még korábban, akkor a vallásalapítás körül sündörgött volna, aki ezt/ehhez hasonlót álmodja/álmodik.
Ma: ?
?
Anyagot szolgáltathat (pld.) a dimenzióváltásról (vagy az asztrál testről) fantáziálóknak, vagy: ?, vagy: ?. Vagy használja magának, de ez (lelkileg/emberileg) a használónak, a használni akarónak nagyon nehéz.
Az álmok nagyon érzékeny terület. Ebben is Rajtad, valamint a titokzatos hangon és a bolygón álló valakin kívül a testvéreid, és az édesapád az álmaid szereplője, tehát az álmod Rólad és (ha nem is róluk, de) a Te hozzájuk való viszonyodról beszél, és csak harmadlagosan a Hang gazdájáról. Az emberiségről legfeljebb negyedlegesen.
A(drienn) hang(ja): igen… jókat írsz… de én hogy használjam magamnak ezt?
E(rik) hang(ja): Hát ez az, amire Neked kell rájönnöd.
Nézd, ha megérted, hogy miként vonatkozik az álmod a dolgaidra (lévén azok a Te dolgaid, én ebben legfeljebb segíteni tudok), akkor (és annyira) lesz érthető(bb), amit álmod a Hangról elárul (annyit már sejtünk, hogy nincs neme:-) ), régen többen lettek volna, akik Istennek gondolták volna, de - kortól függetlenül - ez így még “csak” a Te álmod arról, amit mondjunk csak Hangnak.
Minél inkább lekerülnek az álmodról a személyes vonatkozásaid, annál inkább lesz nem(csak) Rád vonatkozó az, ami így megmarad (az álmodból).
Nem a Hangra, hanem nem Rád vonatkozó az, amik az álmodból így megmarad!
Ami nemcsak Rád és biztosan nem a Hangra vonatkozik, arról „vége mindennek”-, és álmodban fájdalmas tapasztalatként beszélsz. Pfhú, jó nehéz, inkább máskor folytatom.

I. Folytatás (-2010. 04. 07

E(rik) hang(ja): ahogy raktam fel a fentieket, újra is olvastam. Két dolog jutott eszembe.
Az első egy kérdés. Ha az álmod(ban “valami”) “Univerzum felé húzott” (”valaki”), nem lehet, hogy (a számodra optimálisnál) (el)zárkózott(abb)an élsz, és az álmod abból is húzott ki (az Univerzumba, azért oda, mert álom, és nem a “külső realitás”-ba húzott (mert oda közvetlenül nem húzhatott ki, hiszen az az ébrenlét, és az álom nélkül ugyanúgy, ugyanabba ébredsz/ébrednél ugyanúgy), hanem a belsőt nyitotta-tágította ki.
OK, én zárkózottságról beszélek, miközben nemcsak az álmod közléséhez járulsz hozz, de (elvileg majd) nyilvánosan beszélgetsz is róla. Ez látszólag ellentmondás, azonban a nyilvános beszéd az álomról nyilvánvalóan az álom hatása is, és következménye is, tehát és így mégis létezhet az a (számodra optimálisnál talán nagyobb) bezárkózás, amire a kérdésem vonatkozik…
A másik: talán az, hogy beszélsz (pontosabban írsz) róla az összekötőkapocs lehet. Esetleg ahhoz is, aminek az egyik oldalát (talán picit eltúlozott módon) éled, a másik oldalát pedig ezt (pontosabban azt, amit élsz mintegy) kiegészítve álmodod. (Arról, amit csak névmással jelöltem, és aminek az egyik és másik oldaláról írtam az előző mondatomban először az jutott eszembe, hogy élet, azután eszembe jutott az is, hogy a Hanggal kapcsoaltban Istent is emlegettem, így egyelőre isteni életként kapcsolom össze a kettőt, de nem hiszem, hogy ennek boncolgatására lenne érdemes vesztegetni az időt, egyelőre az isteni alatt csak hozzávetőlegesen annyit értek, hogy - valamivel - jobb.)

2010. 04. 06. A(drienn) hang(ja): Igen, ez így van, elég elszigetelten élek lassan két és fél éve. Konkrétan egy szigeten Előtte viszonylag jó kis társasági életet éltem. Akár ez is lehet egy ok az álmomra, de valahogy mélyebbnek érzem.. mert valami iszonyú rosszul éreztem magam akkor, amikor megtapasztaltam a mindenséget, és megértettem a nagy IGAZSÁGOT. Nem vagyok egy templomba járó hívő, nem hiszek a szó szoros értelemben Istenben. Hiszek valami felsőbb energiában, amit éreztem is az álmomban. Valamiért én inkább úgy érzem, hogy közölni akartak velem valamit. Talán ezért is álmodtam kétszer teljesen ugyanezt az álmot, csak pár hét különbséggel, illetve nem régen a következő, a Holdas álmot. Esetleg onnan kellene megközelítenem, hogy az egyes bolygók mit képviselnek, mint jelentenek, mint szimbólumok? Illetve minden más is, ami az álmomban volt? Nem tudom.. persze, az is lehet, hogy tényleg az elszigeteltség az oka, meg hogy az elmúlt hónapok zűrösek voltak lelki téren. Talán már nem is kerül helyére bennem ez az álom. Hónapokkal ezelőtt történt az első. Sőt. Fél éve..
E(rik) hang(ja): nem oka, egyik okozója. Valószínűleg (és okkal/helyes módon) az elég jót szeretted volna még jobbá tenni. Megszabadulni, ami visszatart a jobbtól, a kötöttségeidtől, amik (pontosabban akik) meg is jelennek az álmodban: a Föld (de nem a Te Földed) lakói (hanem urai). Ahhoz, hogy a Te “földed” felszínre kerüljön, az általuk uraltnak álmodban meg kell nyílnia, az viszont szörnyű (az álmodban), noha valóban az élet rendje (csak álmodban nagyon kifejezővé összesűrítve)…
Tehát ugyanazon a (nem saját) Földön mentél egy szigetre. Tehát fizikailag eltávolodtál az álmodban megjelenő szeretteidtől, de lélekben kozmikussá nőtt a kötöttséged, ami valóban több, mint amit irántuk érzettnél. Valahogy úgy, hogy fizikailag ugyan távolodtál, de lelkileg nem csökkent a kötöttséged, a kötődésed (sőt, mint írod “az elszigeteltség az oka… …az elmúlt hónapok zűrösek voltak lelki téren“, így nem kifelé, hanem befelé nyitottál (vagy éppen - és főként - nyíltál), hogy kire/mire? Régebben valóban Istennek nevezték főként, ma gyakran energiának, de ha jól értem, akkor az első álmodban Hang volt és érzés, amit, ha jól értem - és ezt kérdezem -, úgy éreztél, hogy körülölel.
Talán valóban a Hang forrása, de nem lehet-e hogy “csak” a mindenség, amit viszont másként, az ölelésig személyesnek éreztél, mert álmodban és álmoddal (az álmod által) jóval nyitottabb voltál, mint szoktál ébren (különösen “lelki téren zűrös” időben).
Tehát azt kérdezem még egyszer, amennyire vissza tudsz emlékezni (a mindenségen kívül más is körülölelt, akár/vagy a Hang forrása, vagy) az érzéseid voltak (a megszokottnál annyival) intenzívebbek, hogy akár azt érezhetted, ami ébren is körülvesz, csak távolabbról, a közvetlenül látható dolgoktól mintegy takartan?
A bolygók csak a második álmodban szerepeltek, nem? Még ráérünk velük, és akkor sem abból szeretnék kiindulni, amit másoknak már jelentettek/jelentenek, mert ez a Te álmod.
A(drienn) hang(ja): Nem tudom Erik. Nem vagyok benne biztos, hogy azt érezhettem. Nem volt ugyan teste a hangnak, de nekem sem volt. Mintha csak egy nagy szem lettem volna ő is, én is. Minden irányban láttam egyszerre, de nem volt karom, vagy lábam, ahogy neki se. Viszont mégis éreztem, hogy ott van a bal oldalamon. Igen! Talán ez lényeges momentum lehet, hogy mindkét álmomban a bal oldalon volt. Mintha csak valami asztráltestek lettünk volna.
Ami ébren körülvesz, az nem ennyire ijesztő. Elég kényelmes életem van itt. Semmiféle anyagi gond, kevés stressz, szinte semmi. Csak nekem hiányzik a nyüzsi, az értelmes okos emberek társasága, nagy beszélgetések, művelődés stb. Ez itt egy MÁS VILÁG. Tudom, hogy nem vagyok idevaló, nem ez a hazám. Korábban pl sose fordult meg a fejemben, hogy Írországban akarnék élni, sőt igazán a kultúrájuk se érdekelt. Most mégis itt vagyok lassan 2,5 éve, holott Spanyolba készültem, és pl nagyon nagyon sok álmomban spanyol területen élek. Látok egy tágas, tengerre néző hatalmas, de egyszerű lakást, a libegő függönyt, és magamat. Kicsit másképp nézek ki, de én vagyok. És mindig jobbra nézek a tenger felé, mintha elmélkednék, vagy várnék valakit.. ez persze megint más lapra tartozó álom van nekem nagyon sok…

Tehát. Írország nem az én világom, de azért nem olyan rossz itt nekem. Ha pl olyan melóm lenne, hogy megengedhessem magamnak, hogy a nyarakat ne itt töltsem, illetve 4-5 hetente hazamehessek 1 hétre, akkor simán maradnék is. De így.. ideje lesz hazamenni, ahol meg persze a legnagyobb bizonytalanság vár… és.. talán ettől félek az álomban? Nem tudom. Mert álomsíkon úgy jelenik meg, és úgy éltem át, mintha teljesen egyedül maradtam volna azzal a Valakivel, és kihalt volna az emberiség. Nos szerencsére a valóság nem ilyen. Egész biztos, hogy nem maradnék egyedül, hisz ott a családom, és rengeteg barátom van otthon.

Legújabb része a beszélgetésnek

E(rik) hang(ja): az általad eddig elmondottakból úgy tűnik számomra, hogy annyira erősen kötődtél, hogy (akarva-akaratlanul) ennek következményein változtatni külföldre mentél. Lett változás, de (eddig!) talán nem egészen olyan, amilyet szerettél volna. Mint írod (egy szigeten) elszigetelődtél, és lelkileg zűrös időszak következett, Tehát a (fizikai) távolodás nem lazított, hanem megfeszítésével megnövelte a köt(őd)és(ed) (erezhető) erejét. Annyira, hogy, mint írod, a hazaköltözésen gondolkodsz, noha hogy itt mi vár Rád…
Ez a Te döntésed. Én még három voltozásra szeretném felhívni a figyelmed:
1/ nemcsak elszigetelődtél, de (talán nem függetlenül a megnövekedett távolságtól megnőtt feszültségtől) ki is nyíltál elsősorban (még “csak”) (”befelé”, mert “csak”) álmodban, de talán a feszültség így a (csökkenthetőbb) helyére került. A kérdés, mint írtam már, talán az, mit kezdesz az álmoddal.
1/a Beszélni kezdtél róla, mintha esetleg a belső nyitás (kis) részben elkezdett volna kikerülni. (Eddig is leveleztél/beszéltél az álmaidról, de talán nemj ennyit).
1/b A fényképeiden is (mintha) kezdene lekerülni Rólad a talán a kötésednek/kötődéseidnek megfelelően (talán a közeli dolgokat élesebbé tevő) szemüveg.
Ez, a föntiek még elég messze van attól, hogy az álmod értelmezése legyen, de talán nem árt ezekre is időt “vesztegetni”. Álmod által a Hang adott. A kérdés csak az, hogy kezdesz-e valamit vele, és főként, hogy mit! Ettől (a kezdéstől) függ ugyanis, hogy (az) elszigetelt(ség) Hang(ja)ként szólal-e meg, vagy van (de még inkább lesz, mert lehet) más lehetőség(e az álmod értelmezésének, de ez nemcsak a számodra adott álmon, sokkal inkább mint már írtam - azon múlik, mit kezdesz vele).

II. folytatás (2010. 04. 07. -

Elhalkulás: egészen a csöndig, amikor nem érkezik hang (a Hangról). Egészen addig nem érkezik, amíg érdektelenné nem válik. Nem a Hang, az arról való beszélgetés addigi hangja, ami néhány kérdésre adott választ az addiginál kérdésesebbé tett, de a kérdések arra valók, hogy megválaszoljuk őket, és ne egyetlen hangtól tegyük függővé a válaszunkat. Ilyenkor az ember, pontosabban én, lezárja az addigiakat. Ebben az esetben két álomértelmezéssel, ami nem abban az értelemben végleges, hogy feltétlenül igaz, hanem abban az értelemben, hogy a kérdés adott irányba való nyitva tartásával nagyobb a veszteség (a párolgás okán), mint a néhány értelmes, de inkább értelmezhető mondat becsöpögésétől remélhető haszon.

Visszhang: az első és a második álom értelmezései:

I. álom: leválási nehézséget mutató álom. A kozmikusnak érzett és álomképként is kozmikusként jelentkező erőfeszítés ellenére (nem is) oda jut vissza álma végén az álmodó, ahonnan álma elején elindult (a Földre, hanem leszármazási családja körébe). Mindezt lehet ezt az “alfa és az ómega” azonossága kimondásának egyik variánsaként értelmezni. Lehet, és az álom számtalan ezt erősítő elemet tartalmaz - lehet, de egyelőre fölösleges.
Fölösleges, mert az álom és közös értelmezésének ez a két (nevezzük így: mitikus/metafizikai, illetve személyes) síkja nagyrészt monológokként elment egymás mellett, ami persze az értelmező hibája is, de a metafizikai szint elszakítása a személyestől az előbbit érdektelenül üressé (és hazuggá) teszi (tenné), a személyes vonatkozások erőltetésének pedig nem egy nyilvános blog a legmegfelelőbb színtere. Most és ebben az esetben.

II. álom: (mint az előzőleg, fentebb értelmezett álom mutatta) elmenni, pontosabban az álmodónak elszakadnia (most) lehetetlen, maradni (az őt fogva tartó kötéseken nem lazítani) viszont (mint ez az álom mutatja) katasztrófa, és hiábavaló is.
Hiábavaló, mert maradásával sem tudja elhárítani (megakadályozni) az elháríthatatlan( bekövetkezté)t: a halált (ami itt az egyetemes pusztulás kozmikus képeként jelenik meg).

Összefoglalva: egy kozmikussá feszülős személyes gond képe mindkét álom, a megoldás személyesen is, és - talán, nagyon szerencsés esetben - kozmikusan is érdekes lehet, azonban a kettő összhangjának megtalálása nélkül az utóbbi kompenzatív elemektől, terhelt, és az előbbinek a megközelítését inkább nehezíti, semmint segíti, bár kétségtelenül a személyes gondot elviselhetőbbé teszi/teheti.

II. Beszélgetés: a küldetés: A Facebookon kezdődött, amikor közzétettem, hogy (a blogomon) “Hétfőtől jósolok“. A beszélgetés az első jóslással és tanácsadással kiegészített bejegyzésemnél, és azzal folytatódott, hogy kérésemre az alábbi álmot küldte el.

II/1 Első álom
“Szia Erik!
Elsőnek is köszönöm meghívásod:)
Nos a másik álmom: Ezt kb.4-5 éve álmodtam.Teljesen szokványos álomnak indult ahogy emlékszem rá.Aztán kaptam egy levelet.Kibontom és bele van írva hogy ez csak nekem szól és senkinek nem adhatom át mert ez titok. A felemelkedés titka:P Részletesen le volt írva mit kell tennem és hogyan ezért…Aztán alá is volt írva rendes kézírással: Indira Gandhi
Gandhi..ezt a nevet már hallottam korábban is de nem tudtam igazából ki Ő és mit képviselt…Az álom után néztem utána a neten és nagyon meglepődtem mert már nem is él….
Hogy mi volt leírva a levélben? Azt nem szeretném elmondani,mert hiszek az álmokban:))) Remélem nem haragszol meg érte:)
Amit olvastam majd szeretném megcsinálni…de még nem volt rá alkalmam..de nem is érzem azt hogy eljött volna az ideje….nem érzem magam felkészültnek eléggé rá:)
Előre is köszönöm a válaszod!”

II/1/1 Még egy álom
Szia:)
Az éjjel csodás dolgot láttam(számomra az volt)Szóval álmomban egy fura réten és fák között voltam valami kunyhóban..ez a hely nem volt szép..száradt..stb. körülöttem goni emberek..(végülis nem erre vagyok kivi) és az egyik helyen hirtelen virágokat láttam meg,hihetetlenül szépek voltak,fehérek..sima virág hosszúkás szirmokkal,a szára is fehér volt és áttetsződött a zöld szin,és volt más virág is.Azok kisebbek voltak szintén fehérek de a közepén a bibe helyén szines volt..piros..sárga..kék..zöld..(de nehéz leírni) és először meglepődtem hogy találtam ezen a helyen virágokat majd tök boldog voltam..és olyan volt mintha egybe olvadtam volna a virágokkal. Hát kb.ennyi. Előre is köszönöm a válaszod!:)

II/2 Folytatás

T(ünde) hang(ja): Ahol elkezdtünk beszélgetni,oda írhatok bármiről vagy csak a jóslásról? Azért kérdezem mert fogalmam sincs hol kezdjem..vagyis ötletem lenne… de a jósláshoz nem sok köze van…

2010. 05. 12. E(rik) hang(ja): Azért ebbe a rovatba kértem, hogy írd be az álmod, mert az első részben egy nagy álom értelmezése éppen csak elkezdődött, és a rovat címével is jelzett módon (Hang és hangok) reméltem, hogy a személyes jelentések aprólékos leválasztásával többet tudhatunk meg annál, mint amit nagyjából kapásból tudtam, hogy az álmodó cserélje ki a szemüvegét (lehetőleg kontaktlencsére), merjen úgy nézni az emberekre, ahogy olykor a kamerába, nem azért tudunk meg többet, mert ezek a személyes dolgok eltakarják azt, ami nemcsak személyes, hanem azért mert csak ezeken keresztül, ezek által érthető meg, és nem én értem meg, hanem ő jön rá, én ezt a “rájövést” csak segíteni tudom.
Ugyanez igaz Rád is: (nem a szemüveg, és nem kamera, de valami erre rímeltethetőt írtál, csak az isten tudja, hogy hol van a Facebookon, amikor arra hívtad fel a figyelmem, hogy nézzem meg a többi képed is az albumodban) ha nem is olyan apokaliptikus képek között, ha nem is hangot hallottál álmodban, de üzenetet kaptál.
Ezzel az álommal több munkám lenne (lesz?) mert ebben az üzenet nem tisztult személytelen hanggá (ezt is el kellene végezni), hanem ha nem is öltötte földi személy alakját, de azokon keresztül üzent (a személyesnél absztraktabb/személytelenebb formában: levélben)
Sejtésem szerint talán azt is, de csak sokad sorban,hogy:
1/ Használj politikai eszközöket is céljaid eléréséhez. 2/ Talán azt, hogy Indira névrokonánál Mahatam Gandhinál légy politikusabb, talán azt, hogy 3/ az ő nyomvonalát korrigáld valami ilyen irányba, hogy tehát a puszta névrokonságuknál létesíts komolyabb kapcsolatot. Fogalmam sincs, amíg ezere nem mondasz valamit, és pláne nem, amíg nem ismerem az üzenetet.
Hogy nem mondod el, az a Te döntésed, és tiszteletben is tartom, amiként gondolom Te is elfogadod, hogy álmokat a regisztrált blogomon, regisztrált látogatóknak értelmezek pénzért. Teszek kivételeket, ha egy álmot érdekesnek találok, ezt teszem Veled is, de a kivétel nem azt jelenti, hogy az érdekes álom helyett annak, aki érdekeset álmodott az érdekes álma helyett azokat értelmezem nyakló nélkül, amelyek kevésbé tűnnek érdekesnek, és nyakló nélkül. Amiként azt sem jelenti, amit kérdeztél, hogy oda, ahol elkezdtünk beszélgetni, írhatsz-e bármiről, írhatni éppen írhatsz, ha fontosnak Véled, de én nem elkezdtem Veled beszélgetni, hanem a jóslásról, az erre való képességeidről, a képességed okán szerzett tapasztalataidról kezdtünk, kezdtem el beszélni.
Azt írod, hogy még nem érzed magad elég felkészültnek, hogy még nem jött el az ideje, hogy elkezd a levélben foglaltakat. Biztos vagyok ebben, amiként azt is gondolom, ha arról és rendezetlenül kezdenénk beszélgetni, ami épp csak az eszedbe jut, mert/és a lelked nyomja, nem is lennél arra felkészült soha az életedben. Soha nem jönne el az ideje, pontosabban nem számodra és általad. Eltelt öt év az álmod óta…
És még van valami. Álláspontom szerint a jós képessége segítségével ad. Nekem kicsit úgy tűnik abból, amit írtál, hogy Te inkább kapni szeretnél. Ezen a felületen azt, amit mások pénzért, vagy úgy sem kapnak meg: álomértelmezést és társaságot-barátságot.
Álomértelmezésről is, és arról is lehet szó, hogy segítsek, ha az álomértelmezés segít. Nem általában, mert általában mindenkin segít, ha az értelmezőnek elég ismerete és türelme van. Segít abban, hogy tudj valamit kezdeni az álmodban foglaltakkal. Mert így, amilyennek a mások álmod mutat, nagyon kevéssé tartom valószínűnek, hogy kezdeni tudsz. Gonosz emberek között gyönyörű virágok vannak álmodban. Nincs ez másként a valóságban sem. Te azonban csak a virágokra vagy kivi. Nincs ez másként a valóságban sem. Pedig a virágok és a gonoszság együtt vannak. Álmodban is, és a valóságban is.

T(ünde) hang(ja): Miért baj az ha az ember a mai világban, az álmaiban csak a szépet szeretné észrevenni, mikor a valóságban annyi baj és gond van,ne meg rossz dolog?
E(rik) hang(ja): Nagyon különbözőek vagyunk. És ezért nagyon sok mindent számodra félreérthetően mondok, és félre is érted. A fentieket átmásolom a beszélgetésünkhöz, és ott válaszolok részletesen.
Nincs miért bocsánatot kérned. Egyáltalán nem zaklattál, segítettél néhány dolgot a magam számára is világosabban megfogalmazni. Illetve kettőt, a második most jutott eszembe: szívesen foglalkozom az álmoddal, a Gandhissal, aminek kapcsán más álmaid is, és sok minden más is szóba kerülhet. Viszont az álmodról való beszéd, és az arról való beszélgetés helyett sem ebben a rovatban, sem másutt nincs kedvem az álomértelmezéséről locsogni. Ennél az álmok is, sok minden más is sokkal jobban érdekel.
Egyáltalán nem baj, ha az ember csak a szépet szeretné észrevenni (akár az álmaiban és a valóságban). Sőt, az ember - ismereteim szerint - ilyen, így van kalibrálva. A baj az, hogy sem az álmok, sem a világ nemcsak szépből áll, és ha az ember csak a szépet veszi észre, akkor észrevétlenül növekedni kezd a rossz. Először talán az álmaiban, hogy ha már a valóságban nem veszi észre az ember, legalább ott észrevetesse magát. Ettől az ember kicsit, aztán megint egy kicsit rosszabb kedvvel ébred, és rosszabbul, mert rosszabb kedvűen teszi a dolgát, így az addiginál gyorsabban nő a rossz a valóságban, amitől az álmokban, amitől, és így tovább. Tehát és röviden, ha az álmoddal kapcsolatban van mondandód, örömmel olvasom, és nyilván ahhoz Te is, én is sok mindent szóba hozunk. Ha azzal kapcsolatban nincs, de eszedbe jutott valami, és azt hozzá tudod kapcsolni arról, amit a jóslásról kezdtünk el beszélni, ám mondd el ott. Ha sem ehhez, sem ahhoz, akkor tedd ki a Facebookra, de ha lehet ne az üzenőfalamra, és ha érdekel, akkor reagálok, ha nem, akkor nem.
2010. 05. 18. II/3Összegzés és: ennyi volt/egyelőre van ebben a beszélgetésben.

2010. 05. 18. III. A visszhang és az összegzés összegzése: komolytalanság: akaratlanul is látva a fentebb idézett beszélgetőtársaim egyéb megnyilatkozását úgy tűnik, hogy az életkorukra jellemző standardok mellett a föntiekről is lehetett volna többet beszélnem velük, ha beszélgetésünket és érdeklődésem a standardjukhoz igazítom.
Miért tenném? Nekik van (elvileg) közlendőjük, ők nem tudnak (elvileg) mit kezdeni azokkal. Ha nem, nem, nem az én gondom.

2010. 05. 18. IV. Istentől komolyan: a Facebookon egy beszélgetés számomra igencsak érdekes fordulatot vett:
R(óbert) hang(ja): erősen korlátozottak az irományok - és még a legjobb szándék mellett is félreérthetőek. Nem marad más hátra, mint a talán tényleg tisztán leírt és a talán tényleg tisztán megértett üzeneteket a lehető legnagyobb lelkiismerettel megvizsgálni és hatni hagyni vagy elengedni. Dolgozni magunkon nap mint nap, megvalósítani amit önmagunkban a legszentebbnek felismerünk sok- sok elbukás közepette, folyamatosan elbocsájtani, megbocsájtani, tudni, hogy változhatunk, és változnunk is kell!
Egyetlen fix pont legyen: a szív legközepe, a “szegletkő”, a látens Jézus Krisztus. Minden másnak változnia kell, az egyetlen Igaz Életre halnia a legnagyobb örömujjongással! Merni kell elengedni vélt tudásainkat, vélt eredményeinket, igaznak hitt eszméinket. (ne gyűjtsetek kincseket a halál világában ) hanem részt venni egy Újjászületésben, mely egyszerre alapvetően megrendítő ugyanakkor egy új életbe felemelő! Ez hatalmas folyamat, nem egy szombati alámerítkezés egy vízzel teli medencében sem egyetlen vagy több vidám vasárnap, s nem egyházi dogmák tömkelege, melyek alapján akár embertársainkat is gyűlölhetjük.

E világ fejedelmének mindenestől meg kell majd szűnnie ha az érett lélek valóban a végső megoldást keresi és nem elégszik meg a még oly magasztos illúzió valamelyikével. Mert bizony van “álmenyország” és “hamis krisztusok” és ember legyen a talpán, aki ezeket föl tudja ismerni. Ez lehetséges ( mert minden lehetséges) mint minden más egyéb. Az Isten-terv ‘betöltése” tulajdonképp a saját megváltásunk végigvitele Krisztusban, aki nem egy valamikor volt személy vagy egy történelmi, vallástörténeti vagy misztikus alak! Most is létező ERŐ, Kiterjedés, Végtelen Szeretetteljes Élettér, aki ugyanakkor minden ember lényének legmélye is egyben és még ennél is milliószorosan több és magasztosabb!!!

A “bűnbeesés” tulajdonképp egy tudatosodási folyamat, mert az ember nem volt felnőtt, nem tudatosan választotta ISTEN hanem bele született! Az ISTEN hatalma, hogy lehetséges nem csak a tökéletesség hanem az ettől való eltérés is! LEhet e ennél tejesebb a Szeretet???

Krisztus: a bennünk lévő, elkerülhetetlen és figyelmen kívül hagyhatatlan kereszt, ami addig ‘ kárhozat’ (feszültségek, betegségek,szenvedés és halál) amíg meg nem értjük tisztán és valóságosan az evangéliumi híreket, s hogy mindez BENNÜNK kell, hogy megtörténjen! Ha ezt el tudja az ember fogadni tudatosan, és ‘vállalja a keresztjét’, hogy Isten Szeretet-terve őbenne is megvalósulhasson, akkor az ember végigélheti az Újszövetség szimbólikus eseményeit létvalóságosan önmagában!!! ÉS ehhez nem kell egy darab pap sem, sem egyház. MERTE EGY ház van ami pedig nem kőből áll, hanem finom és magasztos és szent erőkből!

A kereszténység megvalósítása során szellem, lélek és test ujjászületik a Krisztusban, a lény teljessé , szentté, (azaz egésszé, egészségessé) válik, kiegészül, önalkotóvá lesz, androgün, akiben a férfi és női pólusok és nézetek kiegészítik egymást hatalmas Szeretetben és Szent Örömben. Ennek torz, földi utánzata a hermafrodita.

A régi ego mindenestől megszűnik és egy Mindenség - Egység tudat jelenik meg, melyet magasztosságában és lehetőségeiben most szinte még elképzelni sem tudunk. Hogy természettudományos vonatkozás is elhangozzék kicsit a realitások talaján állva: 8700 milliárdszor erősebb a sugárzása ( rezgésszáma) egy ilyen megszabadult lénynek, mint itt a földön volt a Jézusnak, amikor az emberek között élt!!!!!! És persze dimenzionálisan is abszolút JELEN VAN minden dimenzióban és kiterjedésben ami csak létezik! De oly intelligensen és istenien, hogy például a mi 3 dimenziós világunk emberei és lényei mégsem égnek el ekkora erő miatt,(mert le tudja magát transzformálni!) hanem abszolút lét-lehetőségük van, tehát ez a szeretet nem rákényszeríti magát a teremtményekre, hanem abszolút lehetőségként abszolút jelen van, bárki is vagy bármi is akarjon VELE EGY-é válni! Energiát ad mindennek a létezéséhez! Voltaképpen az álmenyország is isteni eredetű energiákból épült!!! Viszont, mivel a bukott világban született, ahol minden csak az ellentétével együtt az ami, ezért ahol a “földi jóság” kerül gyakorlásra, sajnos a másik pólus is megvan, elnyomhatatlanul és kiirthatatlanul. El lehet képzeni, mekkora gonoszság gyűlik össze egy ilyen kierőltetett álmenyország miatt!!!
EZ egy tragédia, egy tragikus tévedés, tragikus önzés, mely teljesen Istentelen, ezért nem is maradhat fenn
tartósan. Manapság pont e végnapok kétségbeesésének félelmét és nyomorát élik azok az entitások, melyek ezen munkálkodtak, akik energia-tereket rendeztek be a másvilágon, mely energiatereket emberek lelki-szellemi kizsákmányolásával tudják fekete-mágikus módszerekkel fenntartani. Érthető, hogy amikor az Isteni VALÓDI Szeretett-terv veszélyeztetve van, helyesebben azok a lények, akikért ez VAN, akkor ott beavatkozás kell.

Nos ezek tények vagy talán csak gondolatok, talán igazak is de lehet hogy nem: mindenesetre csak úgy lehet megtudni, ha vesszük a bátorságot, és utánajárunk, kifürkésszük magunkban és magunk körül a dolgokat,ha valóban “megtérünk” vagy “megfordulunk”, ha hallgatunk szívünk legmélyéből felszálló CSEND hangjára és felvállaljuk az IGAZ kereszténységet s közben merünk újra olyan tisztává és könnyűvé és képlékennyé válni mint a gyerekek.
s aztán fel is oldódni belehalni és beleszületni egy egészen új és SZENT ÉLET-be, a Jézus Krisztusba.
Ámen

Erik, Bővebben még valami! Sok mindenről nem esett még szó s a tökéletlenség is jelen van az irományomban. Engem az nyugtatna meg, ha tudnám, hogy rendkívül bonyolult vallástörténeti, misztikus - okkult és humanista világunkban nem tévedsz el!!! Van olyan nézet, miszerint hagyni kell szabadon az embereket, “úgysem tudunk velük mit csinálni” “hagyni kell süllyedni lefelé, hadd hemperedjenek meg a tapasztalatok mélységes pocsolyáiban is akár”! A helyzet az, hogy az isteni kegyelem van annyira hatalmas és hatékony, hogy az ember élete bármelyik pontján szerezhet e kegyelem révén olyan pontos és mély belátásokat, hogy ne legyen szükség további, közvetlenül megélt keserves tapasztalatokra!!! De a legfontosabb kérdés, hogy az ember cselekedeteit mi motiválja: a vágy és az akarás még az Isteni világban is a két legalapvetőbb mozgató hatás!!! Persze szinte elképzelhetetlenül magasztosabb ott valamilyen kívánság és valamilyen akarás! Nálunk itt lenn csak szét kell nézni, micsoda káosz van mindebből. “Odafenn” (tudod,az eredeti isteni hazában ami egy másik természetrend és nem a mi világunkhoz tartozó álmenyországban!) a vágy és akarás mindenki előtt ismert és mindenkire vonatkozó, sőt még azon is túlmegy! Hatalmas újabb örömök és boldogság forrása MINDEKI számára aki ebben részesül. Nincsenek izolált alkotások, izolált eredmények, izolált örömök: mindeki alkotóerejét mindenkiért veti be, de ebben a mindenkiben ő maga is benne van! MINden megújul, több lesz, ragyogóbb, határtalanabb mint valaha és istenibb és önzetlenebb. De persze ezek csak hihetetlenül korlátozott megfogalmazások, hiszen a mostani aggyal fel nem fogható rezgésszámmal és dimenzióban és természettudományban zajlik mindez. Ott egyszerre élik meg a lények saját maguk örömét és másokét, egyszerre lehet maradéktalanul önmaga és maradéktalanul MINDENKI!!! Gondold el: eleve is kiegészült, tökéletes lények, akiknek elvileg nincs szükségük egymásra, mégis határtalan Szeretet és Öröm köti össze őket mert Szabadság is van és Egység is ami mindenkinek jó, sőt a legjobb! Milyen hatalmas dolog a legnagyobb nemesség, magasztosság és szeretet ás hála és odaadás közepette élni és mindebben még tovább fejődni együtt, mely fejlődés mindenkinek örömére van, mert mindannyian részesülnek ebben! Mekkora, felmérhetetlen isteni Magasztosság és Gyönyörűség rejlik ebben?….
Szívből kívánok minden jót ehhez is!

2010. 05. 20. IV/1 Folytatás
E(rik) hang(ja): Ha nem venném komolyan, amit írsz, nem másolom ide a föntieket. Ha nem venném komolyan, amit írsz, nem gondolkodom két napot a válaszon, és nem gondolkodnék még tovább. Mert most csak arról írok, hogy az előző, a Tied előtt lévő beszélgetéseket is komolyan vetem, és arról, hogy nyilván bennem volt is, maradt is hiba, hogy azok nem félbe-, hanem jóformán azelőtt abbamaradtak, semhogy elkezdődtek volna. Sejtem is ennek a hibának a mibenlétét, de erről főként nem ebben a bejegyzésben, írok. Itt erről csak mellesleg.
Most csak megosztom Veled (és nyilván az olvasókkal) egy észrevételem. A fenti beszélgetéseket (azoknak a nem a tőlem származó részeit) olvasva hasonló érzésem támad, mint amilyen a misztikusok szövegeit olvasva - és olykor azokon elaludva, olykor anélkül félbehagyva. Ezt az érzésem véve észre azt mondom, hogy kicsit ahhoz hasonlatos nekem, mintha egy mezőn (de lehet erdő is) az arra járóknak valaki arról beszélne, hogy néhány kőhajításra, közvetlenül a fák mögött (a mezőn is lehet egy kisebb erdőcske), micsoda fogadó várja őket! Étel, ital, még szállás is kerül, és most épp még fizetni sem nagyon kell érte (torkos csütörtök vagy alvós szerda, vagy épp egyéb okokból) - és mindenki megy tovább.
Nem a fogadóba, arra, amerre eredetileg indult.
Nem Rólad, pláne nem arról, amit írtál, csak Neked is mondom, mert épp ez jutott eszembe mostanra, és két nap után illik válaszolni.

2010. 05. 31 V. Átlépés (és “úszás”): úgy kezdődött a hangok összhanggá (és ezáltal talán Hanggá) dolgozásának eddig meddő kísérlete, hogy volt két nagy álom, melynek álmodójának nem az álommal dolgozni, hanem valahogy, valahonnan azok értelmét megtudnia volt kedve. Mondjon valaki valami olyat, ami tetszik neki.
Úgy folytatódott, hogy volt egy másik nagy álom, melynek álmodója szívesen hallott volna arról, ami álmában nem nagy, hanem átlagos, viszont ami - esetleg! - naggyá tehetné, azt titoknak nyilvánította.
Valaki, ha nem is készségesen, de nagy vehemenciával hajlandó volt elmagyarázni, hogy miként is állnak a dolgok. Nagyon hasonlóan, mint az előtte már rengetegen, főként misztikus szerzők elmondták, a kérdésektől viszont elkukult. Úgy is mondhatnám meddő lett. Ha dolgok mindegyike nem is föltétlenül, beszélőkedve meglankadt. Csak remélni tudom, hogy már van gyereke, vagy nem is akar gyereket. (Bár az apa pótlása, különösen nemzőfunkciójáé lényegesen egyszerűbb, mint az anyáé.)
Meglehet azonban, hogy a gondolkodás területén, ha a gondolkodás nem a politikára irányul még sincs egészen igaza Machivallinek, akinek amúgy a politikával kapcsolatban nemcsak igaza volt, hanem szinte egyedüliként szólaltatta meg a (saját, és mások képzelgésétől megtisztított) Politikahangját, amikor többek között ezt írta: „háromféle az emberi felfogás: az egyik magától képes felismerni a dolgokat, a másik azt fogja tenni, amit a többiek felismernek, a harmadik se maga, se mások által nem képes felismerni.”
Nem a fentebb idézett megkukulók okán gondolom ezt, hanem egy negyedik hangtól, amitől viszont átmenetileg én kukultam meg, és azt követően is inkább csak semmitmondó választ sikerült adnom elsőre, egy olyan felületen, amit bárki láthatna.
Azonban blogom látogatóinak nagy része ebből a láthatás szempontjából kivételt csinál magából. Ők az első típusba tartozásra vágyva olyannyira a harmadiknak képzelik magukat, hogy megszólalni sem mernek, amit sértett másodikként takarnak el legfőképpen önmaguk elö.
Rosszabb esetben sértettségüket is takarják (önmaguk elöl is): rendszerint gőggel. Egy biztos, ezért, vagy azért, ők nem kérnek jelszót, amivel hozzáférhetnének a bejegyzések teljes szövegéhez. Nem ők annyira sértettek és/vagyí gőgösek, hogy magukat sértik, és gőgjüket teszik nevetségessé, mert (csak) azt fogadják el és fogyasztják, ami úgy kerül eléjük, mint a moslék a disznóknak. Azonnal fogyasztható formában.
Nos, ezen a csak jelszókérés után olvasható válaszon gondolkodva jutottam arra a belátásra, ami ennek a részbejegyzés témájához elvezetett, és amit a címével jelzek.
Ezt most, az eddig vázoltak nyomán - önmagam is meglepve - úgy összegezném (mert ennyi szellemi kacskaringó után ideje befejeznem) , hogy miként lehetséges az átlépés a disznó(kéra emlékeztető, mert moslékfogyasztó )létezésből, valami emberszerűbbe. Az úszás úgy kerül a címbe, hogy ez a metafora is fölmerült az említett beszélgetéseben (ami csak jelszókérés után hozzáférhető), akit érdekel, onnan megértheti.

péntek, május 31, 2002 08:00
Új hozzászólás | Trackback