Zsidó nap
Zsidó nap: június 27
A Zsidó nap A megrészegülés (fel- és lerészegedés) valamint a kijózanodás napja és hetei neves napok része, és 12. napja, a részletes program ott olvasható.
A nap alapításához a Facebookról jött az utolsó csepp, mert egy elképesztő levelet, és fölötte fogas fölvetést találtam.
I. A naphoz (már nem) hiányzó utolsó csöpp, egy levélváltás
II. Megelőző cseppek
I. A naphoz (már nem) hiányzó utolsó csöpp, egy levélváltás
“ezt a levelet kaptam egy vadidegentől:
Szia …!
Bocs, hogy levelemmel zavarlak. Nagyon érdekel az izraelita vallás, kultúra és történelem meg hasonló dolgok. Szeretnék ezekről Veled elbeszélgetni, ha Te is úgy gondolod.
Akkor az első kérdésem az lenne, hogy igaz-e az a sok rossz, amit a jobboldali médiák a Talmudról állítanak és ezzel támadják az izraelita vallást. Tehát, hogy olyan tanítások lennének benne, hogy a gójok legjobbjait is meg kell ölni, lehet, sőt kell értékeiket elvenni, becsapni őket stb. Történelmileg még megérteném, hogy egy szétszóródott, ellenséges környezetbe került, valamilyen oknál fogva üldözött nép kénytelen így védekezni. De ma, a XXI. században, Európában? Ez abszurdnak tűnik. Aztán a szexualitással kapcsolatos talmudi útmutatások…(pedofília,aberrációk). Nem csoda, hogy támadások érik a vallást. Tudom, hogy a Talmud nem szent írás, de mégis ebből tanulnak a gyerekek állítólag.
Várom ezzel kapcsolatos véleményedet,
barátsággal:
XY
Szeretném hinni, hogy ez nem provokáció, és így is kezelem. De lehetek ennyire naiv?
ha nem válaszolok, akkor lényegében igazat adok neki és még bunkó is vagyok, ha válaszolok, azt kicsavarhatják, bármi is legyen az, és belekeveredhetek egy teljességgel parttalan vitába…
Ráadásul miközben a megfelelő linkeket keresem neki a Talmudról, alkalmam nyílik az eddig szerencsésen elkerült gyűlöletkeltő cikkek olvasgatására is és arra jövök rá, hogy se szeri se száma az ilyen oldalaknak, a gyűlölet végtelen és feneketlenül ostoba!
Elborzadok, kétségbeesem és rájövök: ennek sosem lesz vége. Ez örökkön-örökké így fog menni, mert az embereknek kell az, hogy gyűlölhessenek, hiszen a szeretettel nem tudsz megalázni, és így nem tudsz felülkerekedni szerintük. Mert nem ismerik milyen az, mikor eléggé biztos vagy magadban ahhoz, hogy anélkül szerethess, hogy azt érezd, ezzel veszítesz. Hogy tisztelj anélkül, azt éreznéd ezzel alulmaradsz!
De ez sosem jöhet el, hiszen ha csak egy ember is hiányt szenved önbizalomban és a gyűlölethez fordul segítségért, mindig talál gyenge követőket, akik alig várják, hogy önnön fontosságukat mások megalázásán és kirekesztésén keresztül bizonyíthassák! van egyáltalán értelme ennek az egésznek? lehet hinni abban, hogy ez valaha megszűnik? lehetséges lenne az, hogy …Most éppen kételkedem, de azért fel nem adom…”
A folytatásról az alább levél jelent meg a Facebookon: “ez a válasz érkezett a levelemre:
> Szia!
> Köszönöm a segítséget és a pozitív gondolatokat.
> Arra lennék kíváncsi, mi a véleményed az itthoni dolgokról.
…> Néha az az érzésem, mintha polgárháború folyna az
> országban. Valahol olvastam, hogy két keletről jött nép
> hatalmi harca zajlik évszázadok óta. Van, amikor
> fegyverrel, most éppen más eszközökkel. Ez a két nép Árpád
> magyarjai (mélymagyarok) és a kazár zsidókból lett
> magyarok. Szerinted hogy van ez?
> Üdv: Feri
talán mégsem tiszta provokáció? talán megérte emberszámba venni és válaszolni?
Természetesen ezt a levelet már csak annyival kommentáltam, hogy sajnos valóban nem rendelkezem elegendő információval egy ilyen eszmecseréhez és jobban jár, ha nálam nagyobb tudású embert keres meg a kérdéseivel!”
II. Megelőző cseppek: azt gondoltam a fenti levélváltásról és alapján, hogy a közhelyeken túl is (sőt csak úgy) lehet minderről értelmesen beszélni. A blogjaimon is tettem erre kísérletet, és a A megrészegülés (fel- és lerészegedés) valamint a kijózanodás napja és hetein a 18-án a Vallástalanok napja is szándékaim szerint tulajdonképpen ennek lenne az előkészítése. Meglátjuk, mire jutunk!
szeptember 1st, 2010 | 19:22
Barátaim! Nem “szedem szét”, hogy mely mondatom kinek melyik állításával áll szemben, vagy támogatja azt. Dalmatával élesen vitáznék — én ugyanis nem hiszem, hogy “hogy minden gyűlöletnek van alapja, és általában személyes tapasztalaton alapszik”, ellenkezőleg! — ha nem volna a hozzászólása teljesen ambivalens. Nem is egészen értem, hogy írhatta le ezt, amikor kvázi egy lélegzet alatt, ugyanabban a mondatban, elmondja hajszálpontosan az ellenkezőjét is: “lehet hogy a gyűlölködő személy csak egy olyan csoportban talált helyet magának, ahol egyszerűen gyűlölnie kellett, mert a többi csoport ok nélkül kitaszította és itt csak annyi volt a feladata, hogy gyűlöljön és barátokra lelt.” Itt, kedves Dalmata, lényegében “egy az egyben ” megelőlegezed az álláspontomat, amelyet éppenséggel szeretnék röviden összefoglalni.
Az antiszemitizmus beszélünk, bár éppen beszélhetnénk más “á priori” csoportgyűlöletről is vagy a rasszizmus más formáiról, de nem vitás, hogy az antiszemitizmus a legtisztább példa, mert úgy tűnik, nincs olyan szerencsés történelmi “kegyelmi pillanat”, nincs (legalább is a mi kultúránkban) olyan kitüntetett földrajzi hely, ahol ne volna jelen. Sőt: zsidók sem kellenek hozzá (lásd a mai Lengyelországot.) - már csak ezért sem kell, hogy “személyes alapja” legyen. Kezdjük talán onnan, hogy az antiszemitizmus előítélet és véleményem szerint az előítélet oka nem az előítélet tárgyában, hanem az előítéletes személyiségben, annak struktúrájában keresendő. Ezért totális tévút az, amikor például zsidó emberek, vagy az előítélet ellenfelei elkezdik metodikusan, élő példákkal cáfolni azokat a hiedelmeket és állításokat, amelyeket az antiszemiták szembeszegeznek “a zsidókkal” (azokkal, akiket annak vélnek — ld. a sartre-i bon-mot-t: “Zsidó az, akit az antiszemiták annak mondanak”– vagyis pénzéhesek, anyagiasak, kirekesztők, nem ismerik a hazaszeretetet, gyökértelenek, nem szeretnek dolgozni , csak nyerészkedni, lenézik a “gójt”, stb, stb.). Ezzel csak bemennek az antiszemiták utcájába, akik minden megcáfolt állítás helyébe azonnal egy másikat állítanak.
Teljesen kifejlett formájában az antiszemitizmus voltaképpen vallásos jelenség, ha tetszik valláspótlék, teljes világképet, ill. világmagyarázatot nyújtó összeesküvés-elmélet. A velem, nemzetemmel történő negatív dolgok mögött “a zsidók” állnak (ők tehetnek például Trianonról), “Dolchtoss”-stb. stb., Ezt nem is fejtegetem tovább.
A zsidókat nem szeretni vagy éppen gyűlölni - itt lép be Dalmata ellentmondásos hozzászólásának másik, teljesen igaz megállapítása - egy-egy adott csoportban és egy-egy adott számára “core-belief”, identitásképző tényező; az illető attól “az, aki”, hogy ellenséges a zsidókkal szemben - és/vagy attól tagja a maga csoportjának. (Gyűlölete elegendő ahhoz, hogy az adott csoport befogadja őt, írja Dalmata.) Önnön “nem-zsidó” volta saját és társai szemében rangot, helyet biztosít neki. (Lehet, hogy Einstein okosabb, de ő “több” Einsteinnél ,mert ő nem zsidó, neki van gyökere, talaja, és bizonyos misztikus kötődésekkel rendelkezik -mondjuk “az ősi földhöz” - szemben a zsidóval, aki nem érti, és még inkébb nem érzi ezt a misztériumot (nem “mélymagyar”).
Triloxnak adok igazat, amennyiben jól értem őt: Semmi értelmét nem látom annak, hogy olyan emberekkel vitába szálljak, győzködjem őket vagy bizonykodjam előttük, akiknek a a zsidógyűlölete már rögzült előítélet, identitásuk része, soha nem fogom őket racionális érvekkel meggyőzni. (Nem tartom azonban teljesen kizártnak - legen az bármilyen ritka dolog is - hogy egy-egy különlegesen megrázó sokk hatására “pálforduláson” menjenek át, de ez ritka, mint a fehér holló.) Vitának, magyarázatnak legfeljebb azok esetében lehet helye, akik hallanak ezt-azt, és őszintén kíváncsiak arra, miért, mi van mögötte, mi az igazság - és rendelkeznek is azzal a szellemi felszereléssel, hogy szimplifikált világmagyarázat helyett valóságos válaszokat keressenek és fel is fogják azokat. Nem tudom, mennyien lehetnek az utóbbiak. A történelmi tapasztalat nem tölt túlzott optimizmussal efelől.
Bocs, ha hosszú voltam, vagy közhelyes.
augusztus 12th, 2010 | 18:06
Triloxnak (8): Nem tartom teljesen kizártnak, hogy Paul vagyok, és a többit csak álmodom, bár túlságosan valószínűnek sem - ismereteim szerint azonban az ellenkezőjét nem lehet bizonyítani, így a bizonyítási kísérlettől eltekintek.
A zsigeri érintettség helyett én csak érzelmire gondolok, amik azonban, mármint az érzelmek nemcsak érintkezni látszanak a zsigerekkel, de akár módosítják is azok működését. A verbalitásunk (és az ezzel végződő mentális műveleteink, a gondolkodásunk) védik az érzelmeinket ( gondolati rendszerré szerveződnek rajta, és ezzel védik, mint háza a csigát), van ahol a vékonyabb a ház. Talán ott, ahol úgy érezzük, hogy olyasmit jelöl, ami közvetlenül hozzánk tartozik, ahol a ház hozzánk tapad.
augusztus 10th, 2010 | 16:30
Ah! Most megfogtalak! Polipos szilvapálinka pusztító! (A kukacos tequillát még érteném :D)
És mennyire mélyen érintett meg Paul a jós polip története? Mert a polip társadalmat megrázta. (izé… feltehetőleg :D)
Dalmata érintettségének valósága csak a hozzászólása után értette meg velem, hogy könnyen lépek át valamin ami nem hatol zsigerig. Ha zsigerig hatolna, nagyon kemény munka lenne.
Mellesleg, bizonyítsd be, hogy nem vagy polip!
augusztus 10th, 2010 | 12:48
Triloxnak (6): nemcsak polip, de szilvapálinka és campari sem vagyok, de nemcsak szívesen eszem-iszom ezeket, hanem olykor szívesen beszélek is erről és így róluk.
augusztus 10th, 2010 | 10:30
Kedves Dalmata!
És az sem kizárt, hogy idővel azok közé a látens antiszemiták közé fog tartozni akik büszkén kijelentik, hogy “nekem vannak zsidó barátaim”.
Nem is lett volna szabad reagálnom miver se zsidó se zsidógyűlölő nem vagyok, így egyik oldalt sem tudom teljes mélységében átérezni. Csak véleményem lehet a dologról, ami mint tudjuk… (…mindenkinek van és senkit se érdekel a másé :D)
Ha nem éppen azt a könyvet olvasom akkor (Királyhegyi: Első kétszáz évem) valószínűleg nem ütött volna meg ennyire a levél.
Lenézés valóban van bennem és jogot is formálok a lenézésre. (bár ezt a szót erősnek érzem).
Egy kedves barátom mondta egyszer, hogy “mindenkiben tisztelni kell az embert de azt is szabad meglátni amit kezdett emberi adottságaival”.
Nagyon szép, hogy te azt “kezdtél vele” amit írtál. Tisztelet és odafordulás. Ha ezt szabadságból és nem feladatból élnéd meg akkor teljesen egyetértenék a hozzászólásod minden sorával annak ellenére, hogy kifogásolja a hozzáállásomat.
Én gyűlöletet nem láttam a levélben csak ostobaságot, lustaságot és felületességet. Mint láttad az aljasság vádját később visszavontam :)))
Igen. Nézhettem volna úgy is a levelet mint egy érdeklődő, tájékozódó, ismeretszerzésre irányuló kérést is. Ha a levél írója 10 éves lenne akkor így tekinteném és elsiklanék az elképesztő otrombaságok felett.
Sajnos nem tud nem zavarni egy olyan mondat, hogy
“Nagyon érdekel az izraelita vallás, kultúra és történelem meg hasonló dolgok.”…. ha valakit nagyon érdekel valami, akkor legalább a minimumot tudja róla, mert utánanézett. Amit kedves Feri nem tett meg.
Szerencse, hogy te sokkal békésebb és megértőbb ember vagy nálam így erőfeszítés nélkül megszerezhette a hiányzó ismereteket. Talán még ragadt is belőle valami
Kívánok további erőt és türelmet mert a Ferik sokan vannak :))))
július 28th, 2010 | 14:56
Dalmatának (4): Kösz, hogy írtál!
Azokról, akiket gyűlölnek (csak) azt gondolom, amit Te (csak részben) a gyűlöltek utat nyitottak a - nemcsak a gyűlölők, hanem mindenki - lelke mélyén (a születés óta) képződő/halmozódó) gyűlöletnek. Az útnyitásnak vajmi kevés (sokkal kevesebb) köze van akár a meggyűlölthöz, akár az okozott rosszhoz, semmint a gyűlölő gyerekkorához, amire a gyűlölt (általában persze nem, de) akár szépségével, akár kedvességével!) a gyűlölőt emlékezteti.
A gyűlölet általában “csak” az idegenekre irányul, de a diaszpóra okán és miatt iránya némileg rögzült, mert és (remélhetően a Holokausztig) rettenetes mértékben akkumulálódott.
Tehát minden gyűlöletnek (szerintem) saját előtörténet van, és csak másodlagosan a gyülölet mértéke (és iránya szerint) az egyik leghatékonyabb csoportképző tényező.
Annak, hogy a gyűlölet legmélyebb oka (külön okosság nélkül is!)
az öngyűlölet (a linkkel megadott komment első bekezdésének a végén), abszolút egyetértek, amiként a gyűlölet leküzdésének általad írt módjával is (azzal a kis eltéréssel, hogy én a “jogosságra” messze nem helyezek akkora hangsúlyt mint Te).
Az utolsó bekezdésedhez:
.
július 28th, 2010 | 11:40
lassan nekem is illenék ehhez hozzászólni, a levél ugyanis nekem címeztetett és én válaszoltam rá.
Egyszer régen láttam egy filmet, aminek a címe Megoldatlan egyenletek . Én egy elfogult oldalt képviselek bizonyos szempontból, de ez a film kinyitotta a szememet arra, hogy minden gyűlöletnek van alapja, és általában személyes tapasztalaton alapszik, nem is elsősorban a gyűlölet tárgya tett rosszat, csak utat nyitott a gyűlöletnek, lehet hogy a gyűlölködő személy csak egy olyan csoportban talált helyet magának, ahol egyszerűen gyűlölnie kellett, mert a többi csoport ok nélkül kitaszította és itt csak annyi volt a feladata, hogy gyűlöljön és barátokra lelt. Ezer meg ezer oka lehet annak, ha valaki gyűlöl, legtöbbször mégis önmaga gyűlöletének elnyomása a cél. A kognitív disszonancia redukciója, hogy okosakat mondjak. A lényeg, hogy egy valamit megtanultam az idők során. Alaptétel, hogy mindenki valamiért gyűlöl és az, hogy igenis a legtöbb emberre lehet hatni pusztán a ténnyel, hogy nem fordítom ellene saját fegyverét, nem gyűlöletet, hanem tiszteletet küldök vissza, hiszem, hogy valahol van egy közös pont. És nem egyszer volt szerencsém tapasztalni, hogy ez használ. Ezért én mélységesen nem értek egyet a letojással és a lenézéssel. Mert azzal tudok változtatni, ha megpróbálom megérteni az Ő személyes hatásmechanizmusát. És azt is hiszem, hogy ha ma egy emberben tudom a gyűlöletet csökkenteni, ha ma egyetlen emberben meg tudom kérdőjelezni a felém irányuló gyűlöletének jogosságát, akkor az generációról generációra sok-sok emberben megállítja ezt a vírust. És azt is hiszem, hogy ez csak így működik. Felülről jövő nyomásra nem fog soha megszűnni a gyűlölet. Segít, ha az előttünk álló “példa” pozitív, de mégis az egyén szintjén kell elkezdeni a változtatást.
Ha ezt az embert én eredendően gonosznak hittem volna, ha lenézéssel és gyűlölettel fordulok felé vagy szimplán válaszra sem méltatom, akkor még ha nem is provokáció lett volna a szándéka, olajat önthettem volna a tűzre, ami még csak pislákolt és később generációról generációra az a történet szállt volna, hogy egyszer megpróbált beszélgetni egy zsidóval= a zsidókkal , megpróbálta megérteni az ő álláspontját, de az letojta a fejét, válaszra sem méltatta, vagy előítéletekkel és gyűlölettel fordult felé… ezzel tettem volna meg azt, ami a gyűlöletet táplálja, és ahogy nagy szomorúságomra nagyon sokan reagáltak volna az ismertetettségi körömben a kommentek alapján…így, hogy pozitívan álltam hozzá a kérdéseihez, tisztelettel fordultam felé és nyitottan, lehet hogy a pislákoló tűzre sikerült vizet öntenem… és generációról generációra az a szállóige megy majd, hogy a zsidók nem is olyan gonoszak, kirekesztőek, ostobák vagy lenézőek. Én így látom és e szerint élem az életem. legalábbis igyekszem
július 27th, 2010 | 17:51
Trilox (1-2):
remélem, hogy nincs igazad abban, hogy nem lehet őket tanítani, 
és bár igazad lenne abban, hogy tojhatunk rá. 
Úgy tapasztalom (félek, és nem is csak Veled együtt), hogy tojás - mint trágya növényzetet - dúsít(ja) és sokasít(ja azt, amire elég nehéz tojni, ha derékig ér).
És dúsulás nemcsak látható, növekvő és mind zajosabb és mind militánsabb ostobaságként hallható.
És hát amit nem ostobaságnak tekintünk. Nemcsak egyszerűnek, kristálytisztának, és véletlenül sem mondanám, és így két külön dolog alkot robbanó elegyet. A dolog nem kristálytiszta, nem minden részletében egyértelmű, és ezáltal nehezen érthető volta. És a dühödt (a dologtól teljességgel független, nyomorúságból, csecsemőkorig visszamenőleg megalapozott), amihez ha nem is egy szikra, de egy tojás
is bőséggel elég lehet.
Tehát van miről - és a saját érdekünkben beszélni -, hogy ne csak dühítően követhetetlenül - legyünk képesek kifejezni magunkat.
Tehát a meggyőzésnél én sokkal fontosabbnak tartom a tisztázást. És főként a saját fejünkben a saját gondolataink között, hogy ne (ennyire) követhetetlenül bonyolultak legyenek.
Sőt, a meggyőzést tulajdonképpen reménytelennek vélem. Reménytelennek, ha nem tisztázott, amiről meggyőzni akarunk, és főként reménytelennek, mert a meggyőzés személyes, és ezért más - egészen más természetű - személyes dolgoknak lesz függvénye, és ezzel (maga a meggyőzés hordozója) a mind üresebb áttétele. ezért tartom bölcs dolognak, hogy nem tette ismerősévé a levél íróját, így megelőzte azt, hogy átcsússzék a kérdés azzá, hogy le akar-e feküdni vele, és ha nem, akkor nyilván azért nem, mert… És mint a kőműves Kelem építette vár Kelemenné nélkül…
Mindazonáltal bocsánatot kérned talán túlzás.
A mondatod, hogy “veri őket a sors eléggé azzal, hogy együtt kell élniük saját magukkal” nemcsak gyönyörűség - de (ismereteim szerint) mélységesen igaz is. Ez már önmagában is probléma, igaz elsősorban az ő problémájuk, de újabb közös problémák forrása, mert akit a sors ver, annak könnyebben eljár a keze - és sokszor gondolkodás nélkül.
július 27th, 2010 | 14:27
Bocsánatot kérek, nem aljas a levél írója (vagyis nem álnok és körmönfont gonosz) . Hogy mit is csinál pontosan azon még gondolkodom de a “mélymagyar” kifejezés megnevettetett. :))
július 27th, 2010 | 13:58
A beidézett levélhez hozzá kell szólnom…
Most olvasom sokadszor Királyhegyi Pál Első Kétszáz évem c. könyvét.
Különleges humora és őszintesége magával ragad most is amikor már egészen más dolgokat értek a könyvéből mint 20 pláne 30 évvel ezelőtt.
Az olyasféle ostobákat mint a levél írója sem meggyőzni sem tanítani nem lehet. Hiszen műveletlen, szűklátókőrű és még aljas is. De haragudni sem szabad rájuk, hiszen veri őket a sors eléggé azzal, hogy együtt kell élniük saját magukkal.
Érezzük át a szabadságunkat, hogy azzal levelezünk akivel akarunk és tojhatunk rá, hogy ki mit gondol. :))