Köszöntő és búcsú - kérés az újonnan regisztrálókhoz
A pszicho.blog eddig ezen a címen elérhető bejegyzései már tavaly “elköszöntek”. Nem a regisztrált látogatóktól, ők ezen a linken át érhetik el a megszokott bejegyzéseket. Kérem, mielőtt regisztrálnak (vagy közvetlenül azt követően), küldjenek egy emailt is a luxerik{kukac}gmail.com címre, mert a banktól kapott, címüket tartalmazó SMS a konvertálás miatt félreérthetően pontatlan.
Ezen a lux.blogon a régi-új látogatókat szinte minden nap új bejegyzés fogadja a nyitóoldal tetején.
A(z átellenben, a jobboldalon remélem) megszokott Új szövegek a blogokon rovatból tájékozódhatnak arról is, az állandó rovatként funkcionáló begyezésekbe (és arról is más regisztrál blogokon) született-e új szöveg; illetve itt is, ott is új komment. (A kereszthivatkozások miatt ezen a felületen is maradt néhány régi szöveg, de azokat a témákat is amelyeket azokban kezdtem el tárgyalni, az új, regisztrál felületen folytatom.)
Hasznos volt számomra a pszicho.blog, amelynek regisztráció nélküli látogathatóságát megszüntetem, ezért is folytatom másutt tovább.
Hasznos volt, mert új, nagyrészt regisztrált blogok indítását tette szükségessé, ezekhez adott ötleteket.
Hasznos volt, mert a látogatások ténye is, főként azok (általam kárhoztatott) együtt hullámzása az új szövegek publikálásával, nemcsak egy külön, önálló rovat indításához elégséges érdekességgel szolgált számomra.
Stimulált is.
Stimulált, hogy olyankor is folytassam a gondolatmeneteket, amikor enélkül - az Önök kíváncsisága nélkül - nem biztos, hogy mindig ezt tettem volna. És így tovább.
Hasznos volt, de jelenlegi formájában mégis megszüntetem. Megszüntetem, mert a látogatók nagy része, egészen pontosan 79.6%-a futóvendég. Benéznek, számomra követhetetlen logika mentén megnéznek 1-2 oldalt (de csak akkor, ha van újdonság is, de nem az újdonságot nézik!) - és nagyon nagy részük (egészen pontosan 88.6%-uk) visszatér!
Miért, minek - fel nem foghatom, mert nagy részük ahhoz sem vette/veszi a fáradtságot, hogy a számomra ezt, olvasási szokásaikat megérteni (és ezáltal a blog fogyaszthatóságát elő)segítő kérdőívet kitöltse elektronikusan.
Természetesen nem haragszom, csak furcsa és kicsit érthetetlen számomra.
Amiként legalább ennyire furcsa és még érthetetlenebb számomra a 20%-nyi törzsolvasóm. Akiknek legelszántabbjai hónapról hónapra tíz, sőt száz oldalakat töltenek le (és ezek szerint futnak át) havonta. Ez nem furcsa, ennek nagyon örülök.
Velük kapcsolatban az furcsa csak a számomra, hogy szerteágazó gondolataimnak egyrészt buzgó olvasói. Másrészt csak töredékük mutat érdeklődést aziránt, amire magam is csak évekkel később, a blogoknak (pontosabban a bejegyzéseket eredményező - a blogok miatt az addigiaknál is rendszeresebb - több évnyi gondolkodásnak) köszönhetően, fokozatosan jöttem rá: miként is függenek és kapcsolódnak össze, ezek a (csak) látszólag szerteágazó témák, miként épülnek egymásból és egymásra.
Miként működünk, és (ennek az addig gondoltnál sokkal egyértelműbb következményeként) milyen világot hozunk létre.
Biztos (mert ezek szerint elég) érdekesek számukra ennek a mechanizmusnak a részletei. Számukra érdekesebbek, mint maga a mechanizmus - de ez az ő dolguk, és számomra meg ez az érdekes.
Pontosabban a látogatók az érdekesek, ezért írok az eddigieknél jóval áttekinthetőbb rendszerben mindennap valami újdonságról számukra, ami számomra is hasznos lesz. Hasznosabb, mint az eddigiek, amik ma még (és ha a webmesterem lassúnak bizonyul még néhány napig) ezen a blogon olvashatóak. Folytatom természetesen ezeket a gondolatmeneteket is, de immár csak regisztrált olvasók számára elérhető módon, az újon pedig, megpróbálom az eddigieknél is világosabban összefoglalni, hogy mire jutottam, hogy abból mi, és miért a legérdekesebb számomra.
Számomra hasznos lesz az új blog, mert még tömörebben, és világosabban kényszerülök a (számomra legérdekesebbnek tűnő) gondolataim meg( és újra)fogalmazni.
Remélem, hogy a látogatók, azaz Önök sem fognak unatkozni.
Aztán a fentiek elé ezt a bekezdést tettem (Teljes két napig, de garbó bejegyzése meggyőzött róla, az alábbiak nem a jó irány nem jó irány. Garbo kommentjére válasz alább):
Újra nemcsak regisztrált látogatóknak fejtek álmot, valamint) köszöntő és kérés az újonnan regisztrálókhoz
Évek óta csak regisztrált felhasználóknak értelmeztem az álmát. Összegyűlt tapasztalataim egy Álmoskönyvben készülök összegezni. Ennek anyagát illusztrálandó és bővítendő a csak ahhoz a bejegyzéshez érkező, és csak olyan álmokat is értelmezek, amelyek témája az ott levő tartalomjegyzékben már szerepel. Nem feltétlenül minden álmot értelmezek, amit odaküldenek, de akár értelmezem, akár nem, álmuk nem regisztrált felületre történő elküldésével engedélyezik, hogy álmukat külön szerződés és ellenszolgáltatás nélkül felhasználhassam álmos könyvem illusztrációjaként.
február 1st, 2010 | 21:53
Hozzászólása törölve.
A beszélgetés számomra érdektelenné, és személyeskedővé vált. Ha az én hibámból, akkor az én hibámból, ha nem, akkor nem az én hibámból az alábbi dialógust ezzel (és a nick név és az ahhoz tartozó email cím spam szűrőbe helyezésével) lezártam. LE
február 1st, 2010 | 00:00
garbónak (13) olyan, amiről elmélkedsz, “regisztráció adta hozzáférhetetlenség” nincs. (Akkor lenne, ha azokat tiltanám ki, akik fizettek, de ez még technikailag is, ha nem is feltétlenül megoldhatatlan, de fölötte bonyodalmas. Lenne.) Regisztráció adta hozzáférés van.
Az sem igaz egészen, hogy el van zárva előle. Regisztrációhoz van kötve. Ha arra van hajlama akkor az általa nem ismert misztikussá válik, ha pedig arra, akkor bemegy a bankba és utal.
Ha nem utal, nem utal, ezt elég részletesen megvitattam már egy másik bejegyzésemnél. Ma sem gondolom másként, mint amit akkor válaszoltam.
Sem ez, sem az, a harmadik igaz abból, amit írtál, rendszerezek.
Általában először egy hónapra szoktak előfizetni, ha teszik, amit kapnak, fizetnek hosszabb időre, ha nyomasztom őket, akkor nem. A (szinte) szentté válásomra vonatkozó útmutatásod köszönöm, de szerencsére valószínűleg nem értelmi fogyatékosok látogatják a blogom, és eddig még nem is regisztráltak, így ilyen megszállott felelősséget nemcsak hogy nem érzek, de olyan fokú önhittség jelének vélném, hogy nemcsak remélem, biztos vagyok abban, hogy arra már nem vetemedem.
Látja a fene a jobban a problémát, látom valahogy. Mivel más vagyok, másként mint a problémázó, és ez alapján vagy tudunk értelmesen beszélni, vagy nem. Ha beszélünk, annak vagy hasznát veszi, vagy nem, e vagy megéri neki, hogy regisztráljon újra, vagy nem. Ha megéri, és nem lusta, újra regisztrál, ha nem, nem.
Ha úgy látod, hogy lekezeltem azokat, akinek ezen a blogon válaszoltam, akkor úgy látod. A regisztráltakon vagy így teszek, vagy másként. Ha Te egy antifilozófus megközelítésnek látod értelmét, akkor Te annak látod értelmét, a Te dolgod. Csinálj róla blogot,ha tényelg érdekel, mert annak nem az én blogom a tere, amiként annak sem, hogy hosszan fejtegesd, mit gondolsz arról, amit nem ismersz, de megnéznéd, ha nem kellene fizetni érte.
Kell, de nem kötelező.
Az olvasóim pedig annyira kb. kultúrsznobok, amennyire Te egy olyan lelke mélyén magányos, és ezért szerencsétlen vagy, aki itt próbál magának megfelelő társaságot találni. Szerintem nem vagy magányos szerencsétlen, az olvasóim pedig nem kultúrsznobok. De akár Neked van igazad, akár nekem, nem ennek tisztázása a blogom tárgya és célja.
Nyersenk tűnhet, amit írtam, pedig csak arról van szó, oldalakat írtál, köztük arról, legyen tematikus nap. Lett. Egy sort nem írtál ahhoz, hanem újabb oldalakat - többek között - arról, hogy az olvasóim kultur sznobok. Egyrészt nem azok, másrészt a feszültségeid a családodon, és ne a blogomon, és az olvasóimon, és főként ne így vezesd le. Ha értelmes mondandód van, mondd, még tematikus napot is teremtettem hozzá, de ez így értelmetlen.
Nem abszolút értelemeben.
A blogomon, és a blogom témáihoz képest.
január 31st, 2010 | 19:10
Sokszor írod a bejegyzéseidben, hogy álomértelmezést csak regisztrált felhasználóknak nyújtasz. A regisztráció függvénye pedig a pénzátutalás. Gondolom, nem ebből akarsz meggazdagodni, így ez az összeg csak jelképes. Arra is szoktál visszautalni, hogy nem ebből élsz, ezért kénytelen vagy valahogy korlátozni a bejövő, megsokasodott álmok értelmezését. Azért írtam a napi limit erre vonatkozó lehetőségét, mert az igaz, hogy blogod témái intellektuális értéket képviselnek, de ez nagyon kevés emberhez tud eljutni a regisztráció adta hozzáférhetetlenség miatt. Az a kör, mely érdeklődést mutatna a blogod iránt, el van szigetelve, mert még ha rá is talál az általad képviselt értékekre, belépni nem tud, mert nem hozzáférhető, kvázi az egész álomfejtés, és a gondolataid nagyrésze misztikussá válik számára. Írod, hogy nem célod a szórakoztatás, ha nem veszed tolakodásnak hadd kérdezzem meg, hogy a blogodon való munkásságodnak mi az elsődleges célja? Nem ártana eldönteni, hogy szellemi értéket kívánsz képviselni parány számú hallgatóság felé és akkor ezzel megelégedsz, vagy intellektuálisan fejletlenebb tömegeket akarsz buzdítani a gondolkodásra, s így a regisztrációra. Valljuk be az utóbbi nem könnyű feladat, de mindenképp tiszteletreméltó, nemes célú elhivatottságot tükröz.
Mi a célja a blogodnak? Ha ( a válaszod) az, hogy a gondolataid enciklopédikusan rendezed, ezáltal rendszert teremtesz a gondolkodásodban, ez érthető válasz. Viszont nem árt nem elfelejteni, hogy interakciód van hús- vér emberekkel, akiknek az álmait értelmezed, és ebben felelősséged van, mégpedig az, hogy nem nyomasztod őket az unatkozó tudós éneddel. Ha egy hétköznapi ember Rádbízza magából azt a részét, amit még ő sem ismer, ezzel Téged a legeslegnagyobb felelősségre kötelez. Talán nem túlzás azt a közhelyet említeni, hogy vakon bízik Benned, útmutatást vár, egy útszakaszon Te fogod a kezét és vezeted, közvetetten befolyásod van az életére. Nem jó, ha azzal húzod le ezt a nemes cselekedeted, hogy örömtelenségről, és unalomról panaszkodsz. Itt már nincs “örömöm, szórakozásom”, itt már csak az van, csak annak szabad lennie, hogy „ezt vagy azt így lenne ideális Tenned és örömmel segítek, mert én átlátom jobban a problémád.”
A gondolatmeneted második részében írsz arról is, hogy az álmok megalapozott(abb) módon megválaszolhatóbb kérdéseket ébresztenek, mint, mondjuk amit az álmok asztrológiával való összefüggése tesz fel. Az az állításod, hogy ezek nem tesznek többet, mint megalapozatlan ötletelések. Ami tényekkel nem alátámasztható, tételekkel nem bizonyítható, lehet- e azt tudományágnak nevezni? Ez nem szkepticizmus a részemről, mert ez nem hit kérdése, jóval inkább tudás, melynek a megtapasztalás az alapfeltétele. Annak ellenére, hogy az én szememben ez nem több, mint egy érdekes, hangulatjavító szórakozás, azt gondolom nagyon komolyan kell venni az álomértelmezést, és roppant sokra is tartom a munkád.
Tudom, Te is tisztában vagy vele, hogy ez nem egy virtuális orvosi rendelő, és ha az is lenne, nem attól lenne az, hogy egy bajbakerült, bölcsességétől megfosztott, amúgy értelmes embert ostobának lásson az, aki épp a hullámvölgy tetején van és képes józanul gondolkodni. Nem akarhat úgy segíteni egy ember a másikon, hogy őszintétlen mert örömtelen, barátságtalan közegben mindenféle rosszat ráolvasson, és ezt néhány unatkozó kultursznob végignézze, miközben ők maguk is mesterkélten foltozgatják naponta repedező személyiségüket. Kevesebb tudományoskodással, több emberséggel hiszen, hogy többre megyünk, és talán az antifilozófus gondolkodásmóddal nem hülyét faragunk magunkból, csak boldogabb, ezáltal szerethetőbb embert.
Klárának az a felvetése érdekes, hogy az általad összegzett értékes gondolatok, okfejtések, virtuális könyvként szolgálnak, amelyekhez mi is hozzászólhatunk, ha ki akarjuk nyilvánítani bárminemű véleményünket. Ez rendben van, de hol van ebben a birtoklás mechanizmusa, az, hogy anyagi befektetésünk által egy értéket képező szellemi tudás birtoklására teszünk szert, amikor saját bevallásod szerint is unalommal, örömtelenül írod akár az álomértelmezésről, akár a világ dolgairól fogalmazott gondolataidat?
január 31st, 2010 | 11:40
Klárának (10-re):
Félreérthetően írhattam, és ezért félreértettél.
A mások álmának az ismerete elöli elzárkózásod (általam csak vélt) okaként nem a nyitottságod vontam kétségbe, hanem arra gondoltam, olyasfajta indiszkréciónak érezheted (esetleg) mint mások enyelgésének/szeretkezésének a látványát.
Azt hiszem ugyanis - és kösz, hogy ezt megfogalmaztatod velem! - az álom és a szeretkezés a maszkunk (persona=személy) legkevésbé festetlen, legnyersebb formája. Festés alatt a tudatos, kontrollált, és eztáltal a viselkedés (némileg) módosított formáit értve.
Hogy a maszk szempontjából mi a kettő között a különbség? - jó kérdés, noha fel sem tetted.
Azt jhiszem az álomban a maszk nyersen mutatkozik, a szeretkezésben pedig (viszonylag) nyersen (szionte festetlenül) nyilvánul meg.
január 31st, 2010 | 10:49
Garbónak (3):
A napi limitben igazad lenne, ha célom lenne, hogy minden áron álmokat kapjak, hogy értelmezhessem őket. Volt ilyen célom, de (azóta, valamivel a regisztrálttá tételt követően) az álmok értelmezése már sem nem öröm, sem nem szórakozás számomra. Főleg nem úgy, hogy néhány közhelyszerű általánosságot odafirkantsak.
Az álmoskönyvet - az ott, és főként a regisztrált felületen leírtakon túl - azért is kezdtem írni, mert rájönni véltem néhány dologra, ami nekem sem közhelyszerű (még), azaz összegzem eddigi tapasztalataim. Mítikus álmokból van némi hiányom, ezeket meglehet az általad javasolt módon próbálom pótoltatani.
Az asztrológiával való összefüggése az álmoknak, legalább annyira síkos terület, mint a másik általad javasolt a szinkronba álmodás. síkos abban az értelemben, hogy a fantáziálásáon a megalapozatlan ötletelésen túl valóban érdemben lehessen beszélni ezekről, lévén elég szép tapasztalatom gyűlt össze az eddigi álmok alapján ezeknél (számomra!) jóval érdekesebb és megalapozottabb módon megválaszolható kérdések érdekelnek, hogy ezek kevésbészórakoztatóak? Nem célom a szórakoztatás, illetve csak abban az értelemben, hogy az általam fontosnak vélt, számomra érdekes kérdésekről - így az unalomról is! - minél kevésbé unalmasan írjak. van amikor sikerül, van amikor nem. Van akit unatat, van akit nem. Az unalom projekcióra vonatkozó felvetésed szórakoztatót, de legjobb tudásom szerint téves, de erről bővebben majd a március 9-i bejegyzésben.
január 30th, 2010 | 17:30
Én azt hiszem nagyon nyitott vagyok. Elképzelni sem tudok olyat, hogy valakit megítéljek, vagy ne akarnám elkezdeni megérteni a másikat, tehát ez biztos, hogy nem zavarna. (Indulatos ugyan szoktam lenni, de az elmúlik.) A kérdésed második részén hosszasan gondolkozva , azt kell válaszoljam, hogy attól tartok igazad van. Sőt, köszönöm , hogy ez jutott eszedbe, azt hiszem nagyon fontos dolgot értettem meg a kérdéseden gondolkozva.
január 30th, 2010 | 13:35
Klárának (7): “gondolta a fene”, de nagyon köszönöm!
És ráadásul azt hiszem, igazad van. 
Még emésztem. 
Amit a regisztráció kapcsán írsz külön - és másként - érdekes! Mások azért regisztrálnak (arra a blogra), hogy értelmeztessék az álmukat, amihez olykor, mint írod, Neked is volt kedved.
Nem lehet (csak találgatok!), hogy részben mások álmának a láthatása/intimitása zavart inkább, vagy az, hogy ha nick néven is, de annyira bizalmas információt kiadj magadról, amilyen (ezek szerint és számodra is) egy álom?
január 30th, 2010 | 09:20
garbónak (3): részben a blog működésének a módosulása válaszol, részben Klára, részben és közvetlenül is (de most épp és először - az unalomról írottak vonatkozásában - közvetett módon, egy új bejegyzéssel) én is. (A “válasz” bejegyzés azonban csak március 9-én lesz olvasható, részben azért, mert a blogomban előre készülnek a bejegyzések, és így foglalt helyek vannak, részben és főként azért, aminek ez is csak következménye, és amire abban a bejegyzésben az önfeledtséggel kapcsolatban utalok.)
január 30th, 2010 | 08:54
Kedves Garbo!
Az unalmas természetrajzából az következik, hogy akkor nem járok arra, nem olvasom azt, ami ilyen, de nem ragadok klaviatúrát, hogy ezt hosszan bizonygassam, előadjam. Én pl. előfizettem Erik egyéb oldalaira, de az álomfejtőre nem. Tudod miért? Mert nem érdekelnek mások álmai annyira, hogy ezért pénzt fizessek, persze közben én is álmodtam olyat, aminek értelmezést nem bántam volna, de hát nem minden papsajt…:). Másrészt , igen igazad van, hogy egy blogon közösséget formálni úgy lehet, ahogyan írod. Igen van ilyen blog, ahol a csevegés ilyen módja érdekes, de van olyan is, ahol a másik ember teljesítményét úgy “használjuk”, mintha egy könyvet olvasnánk, s a blog lehetőségeivel itt úgy élhetünk, hogy az író munkájába időnként beleszólhatunk, megjegyzéseink , kérdéseink által. Nem gondoljuk persze, hogy mi írnánk azt a könyvet. Szerintem ez nagyon érdekes helyzet. Biztosan te is érezted már könyv olvasás közben , hogy ez hülyeség, ez nem így van, vagy ez tényleg, de jó gondolat, s az jut eszembe erről…stb.vagy ezzel, meg ezzel az elképzelésemmel még szívesen kibővíteném az ott(könyvben) olvasottakat, mert az is odavaló, oda illő lenne, Az is előfordul, hogy csak úgy simán eszembe jut valami, ami annyit persze nem ér, hogy kritikát írjak a könyvről, de jól esne , ha közölhetném az íróval. Illetve, őszintén szólva eddig ennek a lehetősége fel sem merült. Erre a hagyományos könyvek olvasása esetén természetesen nincs mód, itt van. Tehát ez a blog ezért érdekes. A csevegős, a csevegésért. Kinek a pap, kinek a papné.
január 29th, 2010 | 22:32
garbónak (5): ötletem akad, ha időm is, akkor megvalósítom őket a blogomon.
január 29th, 2010 | 17:00
Kérdésedre válaszolva nekem lenne ötletem, de nem tudom mit fogok holnap álmodni. Neked van valami ötleted?
Mivel tudnánk befolyásolni, hogy megváltozzon cirka 9 óra alatt? Megfejthetnéd annak a virághagymának a képletét, amely az eddigieknél szebb álomvirágokat hajt! 
A tréfát félretéve kíváncsian várom részletesebb válaszod.
január 29th, 2010 | 15:08
garbonak (3): jó, amiket írsz,
és nagyon köszi! 
Majd válaszolok részletesebben is, de a tematikus nap kapásból megtetszett! Holnap - ha nincs jobb ötlet(ed) - az asztrológiáról lesz az első. Épp egy (nem blog) anyagon dolgozom, így pillanatnyilag ott tart a “projekt”, hogy erről írok majd egy bejegyzést.
január 29th, 2010 | 14:44
Azt meg lehet érteni, hogy nincs sok időd az álmokat fejteni, és valami rendszert kell belevinni a dolgokba. De a jelenlegi szelekciós folyamatot nem tartom célszerűnek, a pénzátutaláshoz kötött regisztrációt. Hasznos és célravezető lenne ehelyett a napi limit. Napi x-számú álom, amelynek a felső határát Te határozod meg. A limit növekedhet igény és lehetőség szerint. Ez a megoldás emberközelibb megoldás, ezáltal nagyobb érdeklődést keltene esetleg.
Így lehetne rendszert vinni, kordában tartani az esetleg megsokasodó kommentek megválaszolását. Persze ez csak egy szakértő moderátor közreműködésével kivitelezhető. Az alvó olvasókat, mint amilyen én is vagyok, így lehetne buzdítani az ébredésre, hogy aktivizálhassa magát.
A való élet azon részén, ahol az ember kikapcsolódik, nincsenek ilyen szűkre szabott korlátok, mint amilyet Te szabsz a regisztrációval.
Esetleg ha lenne egyszer egy héten (ráérző képességedre hagyatkozva) x-y általad meghatározott álomtémájú „tematikus nap”, amikor lenne egy konkrét téma, az mérőcsatorna lehetne hogy Te mennyire tudsz ráhibázni arra, hogy aznap hányan álmodják ugyanazt. Ez érdekes lehetne, egyfajta játék, amit tovább lehet képzelni, de akkor már nem is annyira játék, gondolok itt a Jungi szinkronicitásra, és akkor még arról nem is beszéltem, hogy indirekt módon a csillagok állása is befolyásolja az álmainkat.
Konkrétan választanál egy témát, és azok az olvasók írnának, akiknek a témának megfelelő álmuk volt. Ha nem is teszt, de megfigyelés lenne ez, szinkronban hozná az embereket, az álomfejtés egy professzionális szolgáltatássá válna. Arra lehetne törekedni, hogy kicsit emberibb és ezáltal közvetlenebb, lazább, kötetlenebb legyen a hangulat a blogon, amellett, hogy komoly dolgokról van szó. Vannak ilyen közösségek pl. az USÁ-ban, ahol van ilyen fajta pszichológiai tanácsadás és ezekben is kötetlenek az ilyesfajta beszélgetések, laza felfogásban történik a „terápia”. Nem gondolom, hogy ezeknek az álomelemzéseknek és tanácsadásoknak ez lenne az egyetlen megnyilvánulási formája, hogy ilyen szigorú keretek között zajlana, ahogy Nálad. Ha lazább lenne a hangulat, az olvasóközönség számára jobbá, használhatóbbá, vidámabbá, kevésbé tudományossá, gördülékenyebbé válna az oldalad, midamellett Számodra is élvezhetőbbé válna.
És ha egy ember jól érzi magát egy helyen egy közösségben, és későbbiekben ez a jó hangulat már kifejezetten jó irányba tereli az életét, ha valaki jól érzi magát ebben a közösségben, mitöbb egy a helyes útról kisiklott ember, folyamatosan jól érzi magát egy közösségben, akkor már természetes is, hogy fizetni fog, de azt, hogy így előre fizessen, ráadásul csak azért, hogy megtudja, mit jelent egy álma a sok közül… ez nem biztos, hogy jó út, hogy mi lélegeztessük a pénzünk által, a regisztrációnk által a blog üzemeltetőit.
Ne haragudj meg, de az egyáltalán nem tartozik az olvasóközönségre, hogy a blog rendszergazdája miképpen oldja meg az anyagi vonatkozásait a munkájának. Ha elmegyek nyaralni nem érdekel, hogy a szálloda tulajdonosnak, ahol megszállok, van-e éppen kerete a szállodáját üzemeltetni, mert nem rám tartozik. Persze, ha baráti viszonyba kerülök vele és elmondja, akkor már természetesen rám tartozik, de akkor sem az én felelősségem és nem az a probléma megoldása, hogy pénzt adok neki. Gondolj bele, teljesen tolakodónak is tűnne, ha a kikapcsolódásra vágyó turistának ilyen dolgokkal kellene szembesülnie. Olyan ez, mintha messziről mutatná a félig kiürült pénztárcáját a hotel tulajdonosa, hogy ide csak pénzzel lehet bejönni…
Biztosan tovább sétálnék én, és Te is vagy bárki, bármilyen színvonalas is az a hotel. Egy szó mint száz, először közösséget kell formálni, majd összetartani azt, és ezt csak emberi dolgokkal lehet, közvetlenséggel, hangulatos beszélgetésekkel, lazasággal stb. És hogy ha kialakult ez a közösség, ahol nem feltétlenül minden egyes résztvevője kommunikál egymással, hanem
mindenki a központi figurával, attól ez még közösség, mert látjuk és olvassuk a többi ember életét, az álmain keresztül betekintést nyerünk a személyiségébe és ezáltal kovácsolódik egybe igazán ez a közösség. Jó lenne annak tudatában tartozni egy közösséghez, hogy az egyedülálló, kivételes. Felemelő a tagjának lenni. Ha ezek megvannak, az ember nem érzi azt, hogy áldozatot kell hozni, ha egy jelképes regisztrációs díjat befizet.
Nem akarom kedvedet szegni, de mint már nagyon sok bejegyzésedben írtál az unalomról, bár lehet cinikusan írtad vagy filozófiai boncolgatás volt részedről, mégis volt igazságalapja, ráérezhettél, jól gondolhattad, hogy nemcsak a Számodra unalmasak, hanem olykor az olvasók számára is.
Nem bántani akarlak, egyszerűen így látom, ha belegondolsz, tudhatod, hogy sántít, mert hogy lenne érdekes a mondandód, amikor Te magad is az unalom különböző formáiról regélsz. Figyelemfelkeltő, de csak abban az értelemben, hogy mennyire unalmas.
Jól érzem, hogy belső unalmadat vetíted ki a körülötted lévő dolgokra, így a blogodra is? Felületi kezelés csak némileg simítja el a problémákat, látszólagos javulást eredményez, de mindannyian tudjuk, attól meg nem szűnik meg az alapprobléma. Érdeklődve várom válaszod, s így a fejleményeket:
Üdv: garbo
január 29th, 2010 | 10:45
garbonak (1): nagyrészt igazad van, kösz a kommented! Ha az jön le belőle, amit leírtál, akkor, ha nem is ön-, blog-gyilkosság volt a bejegyzés elejére tennem azt, ami most a végén (csak azért) olvasható (hogy ne tűnjék kontextustalannak, és így értelmetlennek a kommented).
Persze, kezdettől nem is csak lélegeztető gépen van, hanem maga a blog rendszer lélegeztető gép.
Egyrészt bejegyzésekként információkat “lélegeztet” ki az olvasóknak, és kommentekként az olvasóktól, másrészt pénzt lélegeztet az előfizetőktől a részben nekem, részben a blogok működtetőjének a rendszergazdámnak. És a (lélegeztető)gép működésénél az utóbbi az oxigén, az előbbi “csak” a nitrogén. A kettő aránya nem optimális, és ezen próbáltam változtatni valóban nem szerencsés módon.
január 29th, 2010 | 00:50
Ingyen álomfejtés? Ha egy oldal sikeres, népszerű és virágzik ilyen megoldásokhoz nem kell folyamodni, amikhez folyamodsz. Ezek vészmegoldások. Lélegeztetőgépen van az oldalad?