2009. 10. 16: A (család és az állam után a) magántulajdon eredetéről (a táblázat cellái VII.)
Október 2-i bejegyzésemben közzétettem egy táblázatot arról, hogyan alakul(hatot)t ki az, amiben élünk, és ami életünket meghatározza. Későbbre ígértem a táblázat egyes “celláiinak” a kifejtését, illetve a már meglevő írásaimnak a cellákhoz rendelését. Ezt folytatom:
A család eredetéről, ha szűkszavúan is, de írtam. Arról valamivel bővebben, hogy a családi viszonyok rendezhetőségének külső lehetősége, és az inceszt tilalom együttesen miként generálták a Gesellschaft forrásának a főhatalomnak a megjelenését, és ezzel a kialakulását.
Nem a családból tehát, és nem is arra alapozva, hanem családon belüli erőforrásokat is felhasználva a családi viszonyok rendeződése mentén alakult tehát ki a főhatalom. A “királyok királya”, akinek nem tulajdona volt, hanem rendelkezett. Nem mert rendelkezési (vagy bármilyen) joga lett volna. Kezdetben, történelmünk mitikus homályba vesző kezdetében maga volt a forrás(a mindannak, aminek egy részét utólag jognak nevezzük, és forrása volt az államnak, mely rendelkezései nyomán alakult ki). Forrása volt mindannak, amit most az alakulásfilozófia (ezt megelőzően és szükségképpen sikertelenül az újjászülető filozófiából kiágazó tudományok, azt megelőzően pedig a vallás igyekezett, illetve) próbál összefoglalni: a tudatosság látható és maradandó(bb) következményeit.
Mintegy a közös tudatosság szimbólumaként, melynek következményeit, a rendelkezés(i “jogot”) előbb isteni származásának, majd Isten kegyelmének betudható uralkodásának tulajdonítottak, noha nem egészen így - a tudatosság közös szimbólumának - neveztek.
Rendelkezett, ha tudott mindazok felett, amiket (az utólagos, és rossz tulajdon felfogás visszavetítése alapján - inkább kevesebb, mint több joggal -) közösségi tulajdonnak lehetett nevezni (inkább a XIX, semmint a XX. században).
Ez a rendelkezés(i “jog”, és nem a munka) került (nem meg-, még csak nem is ki-), hanem leoszt(ód)ásra. A rendelkezés(i “jog” “államkénti”) leoszt(ód)ása módosította a “rendelkezési jog” (addig egyetlen pontba, a királyok királyába koncentrált) eloszlását (inkább véletlenszerűen semmint előre tervezett, vagy akár tervezhető forgatókönyv alapján).
Az eloszlás véletlenei csak másodlagosan rendelkezési, elsődlegesen előjogokként rögzültek. Azoknak előjogaiként, akik - ha jóval korlátozottabb mértékben is, de a királyok( királyá)hoz hasonlóan, és főként az ő nevében - rendelkezhettek.
A rendelkezési jog adott egy adott eloszlásának törvényként való rögzítésével azonban nem egyszerűen a király(ok királya), a hatalom koncentráció addig isten(királyokként, majd isten kegyelméből uralkodók)ként adott(nak tekintett) módja szűnt meg, de a demokrácia mellett kiskirályok születtek, akik a rendelkezési jog rájuk esőnek vélt/kiharcolt részét a magántulajdon szentségeként kezdték tisztelni és tiszteltetni - és ezzel szellemileg dehogy is a középkorba, egészen az elő-mítoszok (ha nem is korába, de szellemi színvonalára) kormányozzák vissza azokat, akik rendelkezéseiket elfogadják,
Oda, ahol nem Istent, vagy isteneket, nem is egymást, hanem a puszta földet, tárgyakat és házakat (ha már voltak) tiszteltek, ha ugyan volt valaha olyan mélységben, azaz lealacsonyodott annyira az emberi szellem, hogy ezeket (szomorú korszakunkat megelőzően valaha) is tisztelte már (mert ennél az ember nemcsak többre, többnek születik).
(Talán nem volt, de lesz ilyen mélység. Azok által, akik egyszerre vélnek küzdeni az ember, és ezáltal szelleme lealacsonyítása ellen, mintegy az emberi jogok védelmében, és a lealacsonyításhoz vezető folyamatok szabadságáért. Hogyan másként, mint a magántulajdon szentségének talaján, azaz rögeszméik mocsarába merülten.)
(A némelyik link, illetve bejegyzés megnyitásához szükséges regisztráció módjáról és feltételéről itt tájékozódhatnak. Blog-rendszerem egészéről, és valamivel részletesebben azok részeinek tartalmáról pedig itt).
Bejegyzések, kommnetek csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (www.alomfejto.hu) vehetőek át, vagy idézhetőek!
