Lux Erik

Jó ideje mintegy terminusként, linkkel megadva használom az alakulás szót, sőt október 16-i bejegyzésemben alakulásfilozófiaként hivatkozom arra a bejegyzésemre, amelynek a kidolgozását még ez év február 10-én a regisztrált filo.blogomra vittem át és ott folytatom. Maga az “alakulás is ott emelkedett (eleinte az egyik) központi kategóriává.
Talán eljött az ideje, hogy - ha vázlatosan is, de - számot adjak, mire is gondolok.
Eleinte csak az tűnt fel, hogy történeteink gondolkodásunk kialakulástörténetének emlékét is rekonstruálható módon őrzik a mítoszokkal és a mítoszokban. Egyébként is (és a legtöbbször számomra is kiszámíthatatlanul) csapongó érdeklődésem legújabb (jelenlegi) fordulatának okát csak most, ennek a bejegyzésnek az írása közben (épp most, és éppen ezen a ponton) kezdem megérteni, nemcsak a mítoszként megőrzött, a tárgyi emlékekből és etnográfiai/kultúrantropológiai megfigyelések nyomán rekonstruálódó történetekkel is hasonló a helyzet.
Mindezektől látszólag függetlenül (még általam sem reflektáltan) az általunk élt (nyelvhasználó, ezáltal gondolkodó, és ettől emberi) élet működési eredményeként látszott megnyilvánulni egy Heidegger által használt (lét)kategória is, és annak általam használni kezdett variánsa is.
Szívesen írnám, hogy “mindezek, a fentebb vázoltak alapján” arra jutottam, de szó sincs erről.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a fentebb vázoltak - számomra is inkább csak sejthető módon - annak nyomán söprődnek (általam is, és nagyjából a fentebb jelzett) módon és (gondolati) alakzatba/alakzattá össze, hogy meg( és egyre jobban )tetszett az “alakulás” kifejezés, és két értelemben is:
1/ annak a folyamatnak a neveként/az összefoglaló szavaként, amelyik során a (világról és abban önmagunkról való) gondolkodásunk (ki)alakul(t).
Mint csak most veszem észre/jövök rá, arról (látszólag ettől teljességgel függetlenül) már írtam is, hogy az alakulás kialakuláskénti értelmezésére, és ezzel mintegy önmagunk (kivételkénti) kiemelésére olyan erős késztetésünk van, hogy ez alul még a szentek sem kivételek (és ők is depresszióval fizetik meg ennek a rendszeren kívüliségüknek az árát).
2/ Mind hajlamosabbá váltam és válok az önmagunkon (talán) kívüli alakulás(oka)t (csak) az erre vonatkozó ismeretek alakulástörténeteként szemlélni és összefoglalni.
És ebből következően az, amit külvilágnak hittünk és hiszünk mindinkább nemcsak alakulóként, de olyan alakulóként jelenik meg számomra, melynek alakulására vonatkozó elképzelésünk velünk alakul.
Több értelemben is “velünk”.
a/ mi magunk is
a/1 az alkulás részeként is,
a/2 az alakulásról alkotott elképzelésünktől is alakulunk, és
b/ az alakulás is
b/1 tőlünk is, és különösen
b/2 az alakulásra vonatkozó elképzeléseinktől (másként) alakul (mint nélkülünk lenne elgondolható, ha maga ez a nélkülünk való elgondolás nem lenne helytelen, és ezért csak helytelen, depresszív módon elgondolható: azaz valójában elgondolhatatlan. Mert helyesen csak az okozott, a helytelenséget korrigáló, mert annak hatását korlátozó depresszióval együtt elgondolható).

hiszem teljes hittel alkotta alakul van csinál énszosz

(A némelyi link, illetve bejegyzés megnyitásához szükséges regisztráció módjáról és feltételéről itt tájékozódhatnak. Blog-rendszerem egészéről, és valamivel részletesebben azok részeinek tartalmáról pedig itt. Bejegyzések, kommnetek csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással ( vasárnap, november 4, 2001 00:01
Új hozzászólás | Trackback