Termékeny beszélgetések VIII: álmok holtakkal, a halállal és a Halállal
Címváltozással is jelzett, módosult funkcióval, újraindítottam, azaz újra kommentelhetővé tettem ezt a rovatot. Egyik okáról egy másik bejegyzésben ezt írtam (ma, 2010. május 20-án): “valahogy csak most tűt fel, hogy közvetlenül a standard megkeresések élcsoportja után (álomfejtés, lux erik, álomfejtő, álomfejtés ingyen, macskával, kígyóval, kutyával álmodni) (legalább) hónapok óta ott van, amit most kiválasztottam: “álomfejtés halál“. Annyiszor elmondtam, hogy most nem ismétlem magam: ennyiről csak semmitmondó közhelyeket lehet írni. Viszont mivel úgyis vannak tematikus napok a blogomon, létesítek egy halállal álmodni rovatot, és ha küldenek álmokat, ugyan nem egyenként értelmezem őket, de minden tizedik után leírom, hogy milyen tendencia rajzolódik ki számomra”.
(A másik ok meglehetősen nyilvánvaló: erre lettem érzékenyebb. Nyilván nem függetlenül a külső körülményektől, amelytől a látogatók sem függetlenek. Meglátjuk, hogy mire megyünk egymással, ha egyáltalán újraindul ez a rovat.)
Akit pedig esetleg a termékeny beszélgetések mibenléte érdekel, az ezen a linken keresztül tájékozódhat. Alább tehát az olvasható, amit sok évvel ezelőtt gondoltam az ilyen típusú álmokról, még lentebb néhány álom, és azok általam adott értelmezése, még lentebb pedig a komment felület, ahová ilyen témájú tartalmú álmrokat várok, ha megtisztelnek azzal, hogy küldenek.
Mint a Szörnyekkel való álmok bevezetőjében már említettem a „lélek mélyére” „merült” érzések valójában nem változtatják „helyüket”. Csak újabb és újabb órák, napok, évek és évtizedek pillanatainak az érzései rakódnak rájuk.” A rétegekkel kialakuló – és halálunkig formálódó - egész lehetséges történéseivel, és főként ezek dinamikájával részben ebben, a Szörnyekkel, részben az Istenekkel való álmokhoz írt bevezetőmben foglalkoztam.
Ezeknek a történések okát keresve érthetjük meg a halottakkal foglalkozó álmainkat. (Pontosabban szólva közelebb kerülhetünk a megértésükhöz. Mert viszonylag kielégítő, teljesebb magyarázatukhoz át kell tekintenünk a földön kívüliekkel foglakozó álmokat, és azok feltételezhető okát is, amin jelenleg még dolgozom.)
A lélek rétegeit, emlékeink alkotják. Alakváltozásra jóval hajlamosabb érzelmeink, és az ezeknél szilárdabb, verbális emlékeink, amelyeknek rögzítésénél is, és felidézésüknél is szavaink, és a szavaink rendjét megszabó nyelvünk van a segítségünkre.
A nyelvtanulás befejeződése jelzi azt a korszakot, amikor és ahol az izzó magmára először képlékeny, majd egyre szilárdabb köpenyek rétegei szilárdulnak (és ez által kerülnek rá).
Emlékeinket innentől szavaink koptatják, és a megformált emlékek megkövesedett érzésekként öltenek, ha nem is testet szilárdabb (emlékezet) formát. Úgy, ahogy a láva szilárdul bazalttá.
A formák azonban – már a geometria által leírható alakzataikat tekintve is – nem csupán sokfélék, de épp sokféleségük okán nem mindig egymáshoz illeszkedők. „Élre” „él” „kerülhet”, és „csúcsra” „csúcs”, de ha egy-egy „emlékalakzat” „éle”, vagy éppen „csúcsa” „gömbölyű” „emlékfelületre” kerül, az sem növeli az egész stabilitást.
Az emlékalakzatok, születésük pillanatában úgy, ahogy a „helyükre” kerülnek. Úgy, ahogy. Az emlékekre azonban újabb rétegek kerülnek, és ezáltal a mélyben nő a „nyomás”. Épp a stabilitás érdekében átrendeződésekre kerül sor. A „csúcsok” nemcsak az „éleken” „csúsznak meg, de előbb a „gömbölyű”, végül a „sík” felületeken. És az élekkel sem más a helyzet.
Így aztán nem az a kérdés, hogy miért álmodunk azokkal, akiket már elvesztettünk, hiszen emlékeink közvetítésével a helyüket keresik lelkünkben. Sokkal inkább az: miért nem gyakrabban? (Lelki stabilitásunk szempontjából ugyanis ez tűnik kívánatosabbnak.)
augusztus 16th, 2010 | 08:29
Gyebrónak (50): hogy mi komoly, felfogás, és hozzáállás kérdése. Abból gondolom, hogy megijedhetett (még az sem derül ki, hogy álmában, vagy álmától, én az utóbbit tartom valószínűnek), hogy az írja, ez már komoly.
Ha többet ír, ha nem azt írja meg, hogy “milyeneket”, hanem veszi a fáradtságot, és megírja, hogy mit álmodott, többet tudok annál mondani, mint most:
Nehezen talál magának barátnőt, és amikor éppen van, a párkapcsolata meglehetősen problémás, aminek egyik fő oka, hogy Ön szinte kizárólag csak arra figyel, hogy mit gondol(hat)nak a barátnői (Önről), nem pedig arra, hogy mit éreznek (nem éppen Ön iránt, hanem egyáltalán), így aztán as testiség meglehetősen döcög Önök között (ha létrejön egyáltalán). Egyelőre ennyit vélek látni az álmából, ha többet ír, többet tudok mondani.
augusztus 16th, 2010 | 05:19
hello
azért irok mert olyanokat álmodok mostanába ami télleg komoly
pl: hogy kocsibalesetben meghaltam és szellemként volt csajomhoz jártam és beszéltem is vele úgy hogy szoba falára irtam ő meg beszélt hozzám
de volt olyan is hogy focista voltam és egyszer lehajoltam bekötni cipőmet és meghaltam.
meg még volt olyan is hogy részegen hídra szélére ültem és alattam meg az állatkert volt és csak ültem és ültem…
irj köszi:)
október 31st, 2007 | 03:17
DKNY-nek (47): Nem menjen át azon a kapun! És ne álmában nem menjen át, hanem a valóságban!
Ön a küszöbére ért, hogy Önre is igaz legyen, amit alább, egy másik álmodnak írtam: “Álmából is kikövetkeztethető módon Ön roppant komolyan veszi a dolgokat, főként a kapcsolatait, és önmagát. Sokkal komolyabban, mint mások (a másik). Elvileg Önnek szinte mindíg és szinte mindenben igaza van.
Gyakorlatilag azonban csak akkor van igaza, amikor mások is olyan komolyan veszik a dolgokat, mint Ön. Általában azonban nem veszik olyan komolyan.” Mindezt két dologgal egészíteném ki:
1/ Ön ebbe nagyon elfáradt, és kicsit fel is adta, hogy igazságait érvényestse, kiverekedje. (A fog, az agresszó eszközének kihullása ezt jelenti számomra.) Ez eddig rendben is lenne, elvégre “okos enged…” stb. Ön azonban nem enged, hanem magát emészti. (Mások hülyesége miatt, sőt valószínűleg ettől szenved is.) Nem érdemes, sőt Ön jár így rosszabbul. Próbálja megérteni, hogy mások másként élnek és gondolkodnak, nincs igazuk, de ezzel nem érdemes törődnie, az ő bajuk, és nem is olyan nagy bajuk, hiszen élnek. (Sokszor vidámabban, mint Ön.) Illetve érdemes ezzel törődnie, de nem abban az értelemben, hogy meggyőzze őket (ehhez Ön már nagy valószínűséggel fáradt is), hanem úgy, hogy eleve számol ezzel.
2/ Ezeket az elveket, amelyek ugyan a legtöbbször igazak, de nem érvényesülnek, és valószínűleg Ön is belefáradt, hgy az érvényesítésükért kűzdjön.”
Nem érdemes ennyire merev elvek szerint élni, ne erre, az ellenkező irányba igyekezzék menni.
október 31st, 2007 | 03:15
Éjszaka temetőben járkáltam.Hullott a hó.Egy hatalmas kőboltiv alatt mentem át, mintha egy kapu maradványa lett volna.
október 24th, 2007 | 00:35
Nórának (44): Fogadja részvétem. Sajnálom édesapját.
Minden lehetséges, de az eléggé valószínűtlennek tűnik számomra, hogy édesapja, ha már közölni akarna valamit valakivel, akkor nem annak szólna, hanem Önnel üzenne.
Álma sok mindent jelenthet, de Önnek szól, és nem édesanyjának, aki egy külön személy, ráadásul eltérő életkorú, és az Önétől alapvetően eltérő helyzetű. Álmai sem rátartoznak. Ön felnőtt nő.
október 24th, 2007 | 00:14
!(Kos)!-nak (43):
Annaka változásnak is képe az álma, ami Önre vár az öccse születése után.
Önnek nagyon hiányzik még mindíg az édesapja. Még nem tudja elengedni, álma összetartja a családot.
Van azonban álmának egy másik értelme is. Az, amiről az Idegennel (nem családtaggal) rovat Gyermekkel bevezetőjében írok. Kicsit bonyodalmas, de az ottani 70-es komment elején röviden összefoglalom.
Édesanyja sem tudta még elengedni édesapját, az ő álma is ennek következménye.
október 23rd, 2007 | 22:01
Édesapám három hete halt meg, egy hét kómás állapot után. Pár napja álmodtam ,vele először, feküdt a kórházi ágyon és vért hányt. Azt mondta, menjünk onnan, hagyjuk őt békén. Másodszor tegnapelött álmodtam újra vele, akkor már nem láttam a testét, csak árnyékát, vagy szellemét, magam sem tudom, nyugodt volt, és azt mondta, hogy most már jól vagyok. Én nem szóltam álmaimról senkinek, valahogy nem tudtam, pedig szerettem volna édesanyámnak elmondani, de nem akartam felzaklatni. Tegnap újra álmodtam, ezúttal mérges volt rám apám, és kiment a kertbe sétálni. Ezután láttam, ahogy összeesik, és meghal a kezeim közt. Felriadtam, reggel az egészet elmondtam édesanyámnak, úgy éreztem, hogy apám haragszik rám ,amiért nem szóltam senkinek az üzenetéről, hogy jól van. Lehetséges ez?
október 23rd, 2007 | 12:50
fuuhh én azt álmondtam hogy…
körülmények: anyám terhes és van még egy öcsém és a papám meghalt már 3-4 éve
álom: bent vagyunk a szobába ahol mi lakunk és papám meg én játszunk de úgy játszunk mitha én még olyan 5 éves lennék vagy 6
és azt mondja nekem hogy majd kicsit később megszeretné nézni a kisbabát mert álmomban már megszületett…. ennyi volt
De képzelje el hogy mikor az öcsém született anyám látta papám szellemét aki megnézte öcsémet meg anyám addig álmodik az apjával amíg nem megy ki a sírhoz….fura….
október 18th, 2007 | 16:08
Alexandrának (41)
Álma itt is jó helyen van, másrészt a Gyermekkel rovatban levő 63-as álmának egy variációja. Két különbséggel:
hanem a halála előtti helyzetével.
) az édesanyjára. Annál is kevésbé, mert más az amire egy az Ön korában levő nőnek szükséger van, és más az, amit egy édesanyja korú helyesnek vél.
1/ Selbstjét kivetíti álmában a halott gyermekre, az ő sorsát valamiképpen rokonnak látja a sajátjával, nem a bban az értelemben, hogy meghalt!
2/ Annak, hogy épp egy halottra vetíti ki a Selbstjét, annyiban mégis jelentősége van, hogy az Ön által is szükségesnek vélt változások előtt olyan akadályokat vél látni, amelyek kétségessé teszik Ön előtt, hogy meg tudja-e valósítani őket. Az akadályok elhárításhoz emlékezetébe szeretném idézni amit írt “Válaszával ( álom esküvővel 30 L E ) teljesen egyetértek”, és külön kiemelni, hogy az édesanyjához fűződő kapcsolatának lazítását javasoltam. Nem minden tartozik (már
Ps: ez a sorozatálma?
október 18th, 2007 | 10:57
Ide írom az álmom, de nem vagyok biztos, hogy ide is tartozik.
Álmomban álmodtam. Mégpedig azt, hogy egy padon üldögélek és komoran nézek magam elé. Egyszercsak megjelennik egy gyermek, aki már meghalt. (Ismertem és nem csak álmomban). Döbbenten nézem és megpróbálok vele beszélni és segíteni is szeretnék, bár tudom, hogy azzal már elkéstem! A szemére vetem, hogy mért nem kért segítséget, de azt válaszolja senki sem tudott volna segíteni, meg sem próbálták. Akkor én el kezdek vele kiabálni, hogy én segítettem volna, én nem hagytam volna cserben!, és közben sírok. Azt válaszolja: tudja és közben mosolyog. Majd elkezd távolodni. Én viszon kiabálok utána, majd felébredek az álmomban. Körülnézek a szobámban, minden a helyén van. Feküdnék vissza, de szemben ismét megpillantom, és próbálok utána kapni, de kicsúszik a kezeim közül és eltűnik Majd tényleg felkelek.
október 2nd, 2007 | 01:55
Annának (39) És nekem mi a dolgom?
Értelmezése tökéletes! 
Megköszönném, ha az alább (másik álomra adott) 34-es értelmezésemben a dőlt betűvel szedett részt átnézné, és jelezné, ha valamit találónak vél benne. Köszönöm.
október 1st, 2007 | 22:51
Egy temető mellett álltam, ahol a halottak nem voltak elfedve… Nyitott sírokban feküdtek. Nem voltak ijesztőek, csupán békésen feküdtek, és halottak voltak. De nem volt hely eltemetni őket, mert rengeteg volt a temetés, és szegénykéim csak ott voltak. Amikor felkeltem nem szorongtam ettől, csak azt éreztem, talán sok, már igazán lezárandó dolgon dolgozom, amit egyszerűen csak el kéne hagynom, temetnem.
köszönettel
Anna
október 1st, 2007 | 21:06
Mónikának (37): Épp az Ön álma alatt levő értelmezésemben (36) kurzívval jelöltem, amiből a holtakkal álmodókkal kapcsolatban ki szoktam indulni (nem olyankor, ha egy-egy halott családtag “köszön be” valakinek az álmába. Ez valószínűleg valamilyen mértékben Önre is igaz.
azóta Ön nemcsak álmában szeretne. 
sem az emberiség történetében :-D.
Abban igaza van, hogy a csónakban Ön “ül” pontosabban női énje (nőiessége); még pontosabban az amit elfojt belőle. Az aki az egyik előző álmában (Házastárssal/partnerral 69) a férjével szeretkezett úgy, ahogyan remélem
A tó, mint tudja, a lélek képe (és abból a szempontból, ami által emberek vagyunk, ami másokkal közös bennünk) Feltehetően bölcsen tette, hogy nem ment át vele álmában sem a túlpartra.
Az hogy hívta, több dolgot jelenthet: egyrészt, hogy ő odatartozik, onnan jött, amiben semmi meglepő sincs, lévén Ön nem az első nő. Sem a családjában
Nőként folytat valamit, ami egyidős az emberiséggel. Most, hogy álomértelmezésemre adott válaszából tudom is, hogy anya szeretne lenni, nem hiszem, hgy ezt tovább kellene ragoznom.
Figyelmet érdemel azonban, hogy női énje ajánlja fel, hgy a “túlpartra” árviszi, ha ezt férfi énje (animusza) tenné, álma akkor is mitológikus lenne, mert ez egyértelműen mitológiai, Khárón szerepe. (Aki az “örök sötétségnek”, Erebosznak, és Nüxnek, az éjszakának a fia. Lenne egy huga is? Ez is érdekes felvetés, de számomra még érdekesebb, hogy álma talán arra utalhat (és egyáltalán nem személyes, hanem kollektív értelemben, úgy ahogy arról a másik - az álommennyiség miatt kicsit elhanyagolt - blogomon írok: http://www.luxerik.hu/?page_id=120), hogy a holtakkal való kapcsolattartás, ami hagyományosan inkább férfias tevékenység, mostanában talán átherülóban van/volt a nőkre? Erre utalhat, a tó felszínén úszó arany is, ami hagyományosan Apollón atribútuma, akit a Napnak, és az értelemnek szokás főként megfeleltetni, és ezáltal az utóbbit inkább férfiasnak tekinteni…
október 1st, 2007 | 20:26
Újra itt vagyok! Megint volt egy fura álmom, legalábbis számomra.
Álmomban megint temetőben mászkáltam, de most nem a szokásos séta volt, hanem amint egyre beljebb mentem a temetőben, szemben találtam magam egy kis tóval. A tóban volt egy csónak, de a szélén, a hozzám közelebb eső felénél. Ült benne egy lány nem t’om ki volt, nem ismertem fel( Az eddigi csekély álomfejtő képességeim szerint én voltam) Fürdőruhában volt(voltam) és arra invitált, hogy szálljak be hozzá, átvisz a túlpartra. Én nem mertem elfogadni az invitálást, féltem attól, hogy hozzáér a bőrömhöz a “hullás” víz. Azt mondta nem kell aggódnom, semmi bajom nem lesz. A tó vize olyan volt, minha foltokban folyékony arany lett volna rajta olaj halmazállapotban. Idáig az álom… Valami olyasmire gondolok, hogy kezdem megérteni, hogy lazábban kéne élnem az életem, de azért még nem merek teljesen laza lenni. A többit egyedül nem vágom. Segíts kérlek! Köszönöm. M.
szeptember 17th, 2007 | 10:40
No-Nonak (35):
Az előző álomértelmezésemből másoltam ki a válaszom dőlt betükkel jelzett részét, mert Önre is igaznak érzem álma alapján: “Álmából is kikövetkeztethető módon Ön roppant komolyan veszi a dolgokat, főként a kapcsolatait, és önmagát. Sokkal komolyabban, mint mások (a másik). Elvileg Önnek szinte mindíg és szinte mindenben igaza van.
Gyakorlatilag azonban csak akkor van igaza, amikor mások is olyan komolyan veszik a dolgokat, mint Ön. Általában azonban nem veszik olyan komolyan.” Mindezt két dologgal egészíteném ki:
1/ Ön ebbe nagyon elfáradt, és kicsit fel is adta, hogy igazságait érvényestse, kiverekedje. (A fog, az agresszó eszközének kihullása ezt jelenti számomra.) Ez eddig rendben is lenne, elvégre “okos enged…” stb. Ön azonban nem enged, hanem magát emészti. (Mások hülyesége miatt, sőt valószínűleg ettől szenved is.) Nem érdemes, sőt Ön jár így rosszabbul. Próbálja megérteni, hogy mások másként élnek és gondolkodnak, nincs igazuk, de ezzel nem érdemes törődnie, az ő bajuk, és nem is olyan nagy bajuk, hiszen élnek. (Sokszor vidámabban, mint Ön.) Illetve érdemes ezzel törődnie, de nem abban az értelemben, hogy meggyőzze őket (ehhez Ön már nagy valószínűséggel fáradt is), hanem úgy, hogy eleve számol ezzel.
2/ Ezeket az elveket, amelyek ugyan a legtöbbször igazak, de nem érvényesülnek, és valószínűleg Ön is belefáradt, hgy az érvényesítésükért kűzdjön, nagy valószínűséggel Ön az édesanyjától tanulta. Aki kiváló asszony lehetett, de máskor, más szabályok szerint élt. Itt lenne, sőt itt van az ideje, hgy ne az ő életét, hanem a sajátját kezdje el élni. Ne az ő elveinek emgfelelően, hanem könnyedébben.
szeptember 17th, 2007 | 10:29
Szia!
Elég furcsa álmom volt a napokban. Tudnál segíteni mit jelenthet?
Láttam a városunk köztemetőjét, de úgy minta egy nagy misztikus rituális hely lenne. Valami nagyon magas hegy félén álltam ahonnan egyenes hosszú út vezetett a temető bejáratához. Láttam hogy a bejáratot átalakították mintha valami barlangalagút lenne, fáklyák égtek és valami rituális dobféle szolt. A kolleganőmnek mondtam mennyünk le nézzük meg mert most alakították át, az lett a neve hogy holtak völgye, és megnézhetnénk anyukám sírját. Ő azt mondta, hogy ne menjünk oda mert mire odaérünk besötétedik és félni fog. Ezért elindultunk hazafelé és ekkor rögtön elkezdtek kihullani a fogaim. 12 db.-t számoltam össze a kezembe volt amelyik még kicsit véres volt. Keseregtem, hogy miért pont velem történik ez. A kolleganőm pedig azt mondta ne idegeskedjek majd megoldódik. Aztán felriadtam. Elég zaklatott voltam és eszembe jutott hogy pár napja ugyanezt álmodtam… láttam a holtak völgyét csak utána nem emlékszem hogy történt volna bármi is.
Ha van valami okosság a fejedben az álmommal kapcsolatban kérlek írdd meg nekem.
Köszönöm
szeptember 12th, 2007 | 18:37
Ibolyának (33): Az ilyen intenzív holtakkal való álmodásra általánosságban (mint az a kettes kommentben is ellenőrizheti) azt szoktam mondani: “Álmából is kikövetkeztethető módon Ön roppant komolyan veszi a dolgokat, főként a kapcsolatait, és önmagát. Sokkal komolyabban, mint mások (a másik). Elvileg Önnek szinte mindíg és szinte mindenben igaza van.
Gyakorlatilag azonban csak akkor van igaza, amikor mások is olyan komolyan veszik a dolgokat, mint Ön. Általában azonban nem veszik olyan komolyan.
Más kérdés, hogy időnként belesodródnak, mert belebonyolódnak; és ilyenkor a dolgok (mások, a “komolytanok” felfogása és szándékáa ellenére) komolyra fordulnak. Ilyenkor, ilyen esetkben van/lesz Önnek gyakorlatilag is igaza .
Álma éppen ezért két dolgot jelez:
a/ ha nem tanul meg (akár pszichológus segítségével) mások komolytalanságával is kalkulálni, rosszul fogja érezni magát. Nagyon. Olykor még öklendezni is fog (ha nem is feltétlenül a hullabűztől).
b/ Ha az emberek ennyire komolytalanok, az bűzlő hullahegyekhez vezet. (Nem a jövőben. Nem is a jelenben. Még kevésbé csak a múltban:) Folyamatosan. Elvileg tehát Önnek igaza van. (Gyakorlatilag azonban jóval ritkábban.)”
Az általánosságon túl, ami konkrét álmát illeti: az Álomkörökről link alatt (a bejegyzés végén) írok a medence lehetséges jelentéséről, azt az értelmezésem Önnel kapcsolatban két dolog is megerősíti:
1/ Partnerével van abban a medencében,
2/ Partnerét/társát “párom”-ként emlegeti. Erről is írtam már, de megismétlem Önnek is, ez annak a jele, hogy összetartozásukat magátólértetődőnek tekinti. Nem olyan valaminek, ami mindkettőjükön múlik, amiért (és ha akaratlanul is, de ami ellen is) mindketten tehetnek.
Ez a személet általában “csak” azért nem szerencsés, mert a legkisebb ellentétet is hajlamos a másik árulásának, a “párság” felmondásának érteni, holott csak (amúgy végre!) kiderül, hogy egy másik (és ennek emgfelelően másmilyen) ember.
Az Ön esetében ez azért sem igazán szerencsés, mert ez a túl szoros (valójában olyan erővel, ahogy azt Ön megéli, csak a fantáziájában létező) kötelék lehet - sejtésem szerint - az egyik oka az álmának. Az Ön felfogása szerint CSAK A PÁRJA. Ez az Ön felfogása, a felfogás, a gondolat azonban nem azonos az érzelmekkel, pláne nem a pőre vágyakkal. Ez az eltúlzott, tulságosan komolyként elgondolt kötelék is okkozhatja, hogy mások érintése csak a személytől elszakítva, mint puszta végtag (ebbőúl következően hulláé) érheti, érintheti Önt.
Értelmezésem szerint, és összefoglalva: a hullákkal való álmodás oka az, amit túlzott komolyságnak neveztem válaszom idézet részében. Annak pedig, hogy ez olyan formát öltött, mint amilyet leírt, az össztartozásuk eltúlzása. Önmaga előtt legalább annyira, mint mások, így a férje? partneres? társa? előtt.
szeptember 12th, 2007 | 12:07
Kedves Erik!
Annyira örülök hogy megtaláltam ezt a honlapot, remélem segít megérteni az álmaimat.
Legalább 10 éve rendszeresen vissza tér (utoljára ma éjszaka), a körülmények változnak, ami állandó, hogy hulla van a közvetlen közelemben, nem merek ránézni, és közben végig érzem a szagát. Ez utóbbi, ami mindig felkavar, mert én még soha sem éreztem hulla szagot, azt a bűzt amit álmomban érzek, ébren még soha nem éreztem, mégis álmomban TUDOM hogy az hullaszag.
Ma éjszaka a szülővárosom temetőjében voltam, ahol a sírok között volt egy medence. Fürödtünk benne többen, idegenek, én a párommal voltam. Napoztak a szélén és úgy tűnt rajtam kívül senkit nem zavartak a sírkövek körülöttünk. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy végtagok lebegnek a medencében, némelyik hozzám ért, nagyon iszonyodtam. Aztán elkezdtem érezni a hullaszagot és akkor már csak menekülni akartam onnan.
Még most is az orromban van az a szag, felkavarja a gyomrom.
Annyira szeretném végre megérteni, hogyan érezhetek olyan szagot álmomban, amivel az életben még soha nem találkoztam!
Jelent ez valamit?
Köszönöm a segítségét előre is!
Ibolya
szeptember 1st, 2007 | 16:35
juddynak (31): ha a tó a lélek képe, alighanem túl sokat lelkizik, túlságosan is (csak) elméleti úton keres megoldást az abszolút gyakorlati problémájára (a partner hiányra).
Ez azért sem jó irány, mert mint álma mutatja, a lelkében olyan szereplők vannak, akik (gyanúm szerinit ebből a szempontból) már halottak (a szüleire gondolok, akiknek Ön még mindíg kislány, akinek nem partnere lesz hamarosan, hanem férje nagysokára). Ez a lelkében levő túlzsúfoltság - szerencsére nem szószerint, de - egyelőre megfojtja Önt (a partnerek számára).
A halálnak így kettős értelme van számomra álmában (és egyik sem a halál): a szülei halállal azonos csapásként élnék meg azt, ha Önnel is az történnék, ami (szinte) minden nővel megtörténik, ettől pedig Ön a lehetséges partnerek számára “halott”, mert a viselkedése is kislányos, a kötöttsége pedig még inkább.
szeptember 1st, 2007 | 14:48
Az álmom kezdetben békés volt.Egy tóban úsztam.Minden világos és kelemes volt. Hirtelen azonban elsötétült minden megváltozott a víz is. Rettenetesen megijedtem,de nem mentem ki a vízből mert azt hittem csak vihar lesz. Felfeküdtem a vízre és hagytam hadd vigyen magával. egy néhány másodperc múlva vékony csontos kezek ragaták meg a lábaimat és a karjaimat. Elkezdtek lefelé rángatni a vízbe. Az egyik kéz a nyakamra fonodott és elkezdte szóritani. Próbáltam szabadulni de nem tudtam. Akármennyire erőlködtem nem tudtam szabadulni.Végül a víz alá kerültem ahol az engem szóritó kezektől megfulladtam. Pár hete volt csak ez az álom de azóta sem tudom kiverni a fejemből.
augusztus 23rd, 2007 | 16:36
Beusnak (29): Kicsit az előző álmával rokkon (Szerelmes álmok 13): égből jön, égből jön, fekete, fekete (”csak” ott lovag, itt pedig - és sorozat álmának más darabjaiban is - replőgép).
. Sajnos nem sikerült nagyítást találni ról, de ha megnézi a Halál diadalát bárázoló képének jobb alsó sarkát, ott egy szerelmespárt lát. Nem sokat változtat az összképen - kivéve talán a párt: 
Visszafelé értelmezve a lovag tehát a halál (képviselője) volt. Lovagként szerelmet ígért, repülőgépkét főhivatása művét (és “eredményét”) mutatja.
Azt gondolom, hogy a két megjelenés különbségt Önben van. A szükséesnél is több aggodalommal tölti (töltheti) el az idő múlása, ami valóban - végül a halálhoz vezet, ha azonban nemcsak a végeredményre koncentrál a jelen és a halál között még van/lehetséges néhány (korántsem kellemetlen állomás). És nem csak az út vége számít, az utzásnak is van némi jelentősége.
Ön nagyon érzékeny lélek (lehet), nagyon hasonlóan látha a világot, mint a nagy németalföldi festő Bruegel
http://abcgallery.com/B/bruegel/bruegel39.html
augusztus 23rd, 2007 | 11:17
Álmomban egy hatalmas városban jártam egy barátnőmmel. A város nagy látványossága egy hatalmas hegy volt. Felmásztunk a hegyre, hogy onnan szemléljük meg a tájat. Már naplemente volt, így már senki nem volt a hegytetőn, csak mi. A magasból pont ráláttunk egy repülőtérre, és csodáltunk egy éppen felszálló utasszállítót.Majd ugyan ebben az időben, lesszálni készült, egy nagy fekete gép is. Nagyon otrombán nézett ki. Barátnőm felsikoltott, hogy az a gép le fog zuhanni, nem fog épségben földet érni. Persze én nem hittem neki, hiszen már elég közel volt a talajhoz. Ekkor a gép leszállt, ám nem tudott megállni és egyenesen felénk tartott. Hatalmas gép volt, és gázolt tűzön-vizen keresztül. Már éppen le akartam húzni a fejem, mert halálfélelmemben nem tudtam mást csinálni, amikor a gép pont a hegy lábánál állt meg, velem pont farkasszemet nézve. Több ezer halott ember volt.
A félelmem ekkor elmúlt, és elindultam,hogy felkutassam a gépből még megmaradt roncsokat. Találkoztam sok emberrel a gép körül, de mindenki a szokottnál sokkal nyugodtabb volt. Valahogy senkit nem izgatott fel a repülőgép szerencsétlenség.
UI: Nem ez volt az első álmom amikor repülőgép zuhanást látok . Volt rá példa, hogy a kertünkben zuhant le egy és én kutattam a túlélők után. Mindig csak egy hajszálon múlik, hogy nelegyek áldozata a gépnek és mindig pontosan előttem áll meg.
július 30th, 2007 | 14:51
Anninak:
Kérem, olvassa el (újra
) a nők álmai nőkkel rovat elé írt bevezetőmet.
Férfi énjével (animuszával) és még alakuló (ezért több alakot is öltő) nőiségével, pontosabban azzal a részével találkozott, amit elfojt; amit eltitkol önmaga előtt is (az árnyékával, árnyék személyiségével).
Az animuszával nincs különösebb gond, sőt semmi gond sincs. Ilyen tipúsú férfiakat fog választani, ha ugyan már most is nem ezt teszi, nem ezt tette (bár eziránt, a múlt idő irán van egy kis kételyem, mert:).
Női énje még kialakulatlan, keresi Önmagát (ettől ne legyen szomorú, szinte mindenki, mármint minden nő így van ezzel. Elvégre életreszóló döntést hoz, bár ez nem egészen igaz, mert változik, és némileg változtatható is, de Ön, mint szinte mindenki úgy éli meg, hogy döntései életre szólnak, és ebben van is valami).
Női énje még alakul, de mindenek előtt elfojtja (életkoránál, érettségénél kicsit gyerekesebb lehet még a viselkedése), de legalább álmában nő énje ágyban van a fiúval. Figyelmet érdemelne, ha emlékezne rá, az amásik lány is, akiről úgy írt, “annak jó lesz egy szóke is”, mert az a másik lehetősége nőisége megvalósításának/megformálásának, ami kísérti Önt.
Aztán női énjének van egy harmadik, nagyon erős variánsa is. Az a göndörhajú asszonyság, aki ott kotynyeleskedik, ahol mások kettesben szeretnének lenni, valószínűleg ez a (szüleitől, főként talán az édeanyjától, és másoktól) a szexualitással szemben táplált előitéleteit/véleményét testesíti meg. Az ő “következménye” hulla a karoszékben.
Szörnyűségnek véli a szexet, aminél (szinte) a halál is jobb (ha “túl korán”, és nem “megfelelő partnerrel” - lehetőleg szentségi házasság után -, hanem pld. olyannal kerülne rá sor, aki “csak azt akarja”). És hát nemcsak a lehetséges, és számbajöhető partnerekről, de azok felmenőiről is megvan a véleménye…
Kommunizmus van álmában, ha nem is egészen pontosan orvelli, hanerm olyan szigorú, amilyen elvek mentén Önt nevelték, nevelni igyekeztek.Van ennek a nevelésnek előnye is, az ambíció, ami nem ettől függetlenül kialakult Önben.
július 30th, 2007 | 14:18
Igencsak kíváncsivá tett a lapod!
Küldök egy álmot, várom, hogy mit mondasz róla:
Álmomban láttam egy barnahajú, szép fiatalembert, akinek nem akkor van a születésnapja. (így írtam le az éjjel, nem tudom mit jelent). A fiatal ember együtt van egy lánnyal, de egy másiknak is tetszik. Annak jó lesz egy szőke hajú. A barna hajú a lánnyal fekszik egy ágyban ami mellett van egy karosszék, a karosszékben egy hulla.
Egy szőke, göndör hajú asszonyság azt meséli a barna hajú fiatalember 80 éves nagymamájáról, hogy egy ócskás boltban lopott lim-lomot árul. Mondandóját grimaszokkal színesíti.
Szigorú kommunizmus van (Orwell féle). A hírességek egy csoportja felvonul
július 30th, 2007 | 10:07
Dórának (25):
Ha elolvassa a az Idgennel (nem családtaggal) rovatban található Gyermekkel elé írt bevezetőmet, akkor érteni fogja, hogy az álmában szereplő halott ugyan csakugyan Ön volt, de nem abban az értelemben, hogy félnie kellene attól, hogy időnek előtte
) a nagyapja sorsára jut. 
Tényleg olvassa el a bevezetőt!
Akkor érteni fogja, hogy álmában a nő énjével, és a férfias énjével (animuszával) találkozott. Abban a korban, amelyben Ön lehet már felette sajnálatos módon ezek (gyakorlatilag) édesanyjával, és édesapjával azonosak.
Így nem csoda, hogy “önmagát” (Selbstjét) álma halottként mutatta.
Mivel az önállóságot képzeletünk nem köti egyik szervhez sem, ezért ennek hiányát fejezte ki álma csonkoltsággal. (Nem csodálkoznék, ha visszagondolva “eszzébe jutna”, hogy a hullának a lába hiányzott.)
Édesanyja, de ferltehetően édesapja a láthatónál jóval drámaibban élheti meg, hogy “elvesztik az ő kislányukat”. Ja, mert Ön felnő(tt), nővé érett. Nincs ebben semmi különös. Csak szülei az átlagosnál jobban kötődnek Önhöz (és így Ön is hozzájuk), és Önre telepedte, Ön pedig korához képest kislányos, önállótlan, és álma erre figyelmezteti, szó, ami szó: elég drámai formában.
Ami az évszámot illeti, talán akkor menstruált először, talán akkor volt szerelmes, nem tudom, de elég valószínű, hogy abban az évben történt valami, ami óta Ön már nem kislény mégha ezt sem a szülei, sem Ön nem nagyon hajlandóak tudomásul venni.
Azt, hogy miért a nagyapjával van az Ön “sírja” egy sorban nagyapjának a családi rendszerben betöltött funkciója, és az Önhöz való viszonya magyarázhatja, de mivel egyiket sem ismerem, erről nem nagyon tudok többet mondani.
Ha még nem fáradt, arról, hogy a szülők gondolkodása hogyan határozza meg a gyermekekét, a másik blogomon olvashat: http://www.luxerik.hu/?page_id=120
július 30th, 2007 | 08:36
Kedves Erik.
Álmomban egy temetőben jártam a szüleimmel. Abban, amelyikbe a nagypapámat temettük el. Éppen mentünk meglátogatni, amikor ugyan abban a sorban nézegettem a síköveket, olvasgattam a feliratokat. Egyszer igen meglepő dolgot láttam. A saját sírkövetem a nevemmel, a születési dátumommal és a végén a 2003-as szám állt. Ekkor történt egy furcsal dolog. A szüleim is észrevették, de én ekkor már kívülállóként szemléltem a dolgot, mintha ott sem lennék. Én láttam mindenkit, de engem senki. Ekkor édesanyám és édesapám annyira megijedtek, hogy hívták a rendőrséget és a koporsómat kiásták, majd hazavitték.Meg akartak győződni róla, hogy ki van a koprsóban.
Jól emlékszem, hogy a nappaliban lévő fekete asztalon feküdt a koporsó, én pedig ott ültem mellette egy ágyon, de nem mertem odanézni. Még ekkor sem látott senki. Aztán jöttek és kifeszítették a koporsó fedelét, én pedig erre annyira megijedtem, hogy rögtön felálltam, és a szememet amennyire csak tudtam, eltakartam. De még ekkor is láttam egy csonka hullát. Aztán a nagy ijedségtől vége lett az álomnak.
július 22nd, 2007 | 13:38
Margitnak (23):
Álma azok sorába tartozik, amiket Jung “nagy álom”-nak hívott. Ezekben a személyes gondok és problémák olyan formát öltenek, melyek oldása, de már megértése nemcsak az álmodónak válhat hasznára.
Nagynénje (álmában a holtak közül visszatérve, de ennek a jelentésének a megértésétől még messze vagyok) hódolatát fejezi ki úgy, hogy annak módja (messze) túlmutat az Önök között levő személyes viszonyon. Tehát ami Önök (férje, édesanyja és Ön) között (vagy valamelyikükben) van, az több, és jelentősebb annak “csak” személyes vonatkozásánál.
De mi lehet az?( Ön kérdezi ezt tőlem, de az Ön segítsége nélkül ezt aligha tudom nem megérteni, de még értelmezni sem nagyon. :-/)
A fehérhez hozzátartozik a fekete is, valami ilyesmit jelent, hogy nagynénje fehér ruhában, de fekete dobozzal a kezében fejezi ki hódolatát. Ő talán életében tagadhatta ezt (könnyebb dolgom lenne, ha válaszából kiderülne, hogy nagynénje rokon volt azzal a típussal, aminek nagynénjénél szélsőségesebb megnyilvánulását szentfazéknak szokás nevezni.), de, és itt válasszuk ketté az értelmezés két lehetséges útját:
Az egyik út, egy némileg misztikus értelmezés: nagynénje eszerint életében talán tagadhatta a “fehér” és a “fekete szétválaszthatatlanságát, de halála nyomán be kellett látnia, hogy ebben tévedett. Lehet, hogy így van, lehet, hogy másként - nem zárkózom el az ilyen értelmezés elöl (sőt!
), de egyelőre ez még nagyon korai (lenne).
A másik út: férjének kicsit ijesztő (következményű), hogy a nagynénjének (még életében!) mégsem volt igaza a “feketével” és a “fehérrel” (azok össze nem tartozásával) kapcsoaltban.
Amit a “fekete” és “fehér” jelent (de erről Önnek kell többet tudnia), azzal kapcsolatban (már a nagynénje életében!) inkább édesanyjának volt igaza a nagynénjével szemben, de nem teljesen.
A különbség, ha nagyon akarom, talán abban állhatott, hogy édesanyja a “szürkét” (a fekete és fehér összekeredését) tarthatta természetes(ebb)nek, nagynénje a fehéret helyesnek.
Álma valami olyasmit jelenthet elsősorban Önnek, másodsorban a férjének és édesanyjának (és csak “sokad sorban” nekem, és másoknak is), hogy a “fehér” és a “fekete” szürkévé keveredése nem helyes, ám a “fehérhez” mégis hozzátartozik a fekete, de nem összekeveredve, hanem külön (egy “ládikában” tartva).
Örülök, ha mond valamit Önnek értelmezésem, és külön köszönöm, ha értését megosztja velem. Akár a blogon át, akár emailben (luxerik{kukac}gmail.com).
Ha érdekli a másik blogomon kicsit bővebben írok egyéni és kollektív összefüggéséről: http://www.luxerik.hu/?page_id=120
július 22nd, 2007 | 10:51
Kedves Erik!
Közel 10 éve meghalt nagynéném fehér ruhában térdelt, és fejét lehajtva a szőnyegre egy kis fekete dobozkát tartott a jobb kezében. Én felébredtem, és láttam, hogy a férjem ijedten és csodálkozva nézi a nagynénémet. Édesanyám csak annyit mondott: mondtam, hogy bekövetkezik. Ezután a halott nagynéném ránk sem nézve lassan elsuhant a semmibe.
Ez egy hajnali álom volt, mély nyomott hagyott bennem.
Köszönöm a segítségét az álmom feldolgozásában.
Üdvözlettel: Margit
július 21st, 2007 | 19:09
Áginak (21):
Számomra álma azt jelenti (vagy inkább csak valószínűsíti
), hogy a férfiakhoz fűződő kapcsolata rendkívül merev, már-már halott.
Nem abban az értelemben, hogy nincsen barátja/partnere (bár valószínűleg az átlagnál nehezebben talál, potnosabban alakít ki ilyen kapcsolat), hogy ne lennének férfi ismerősei. Ők azonban - Ön ezt valószínűleg így éli meg - annyira nem értik meg, hogy komolyabban, még ha lenne is bátorsága hozzá, nem nagyon van kedve/tud velük mélyebben beszélgetni.
Édesapja nagyon meghatározó lehetett az Ön életében (akár hiánya által is), azonban változtatnia nem ezen lenne érdemes.
Picit több határozottság (nemcsak a férfiakkal való kapcsolataiban), és főként ha az eseményeket nemcsak utólag értékelné, és még ha arra is jut, hgy szörnyű dolog történt, véleményének legalább utólag többet adna hangot - sokat segítene, hogy kevésbé rémeseket álmodjon. Azt csak félve írom le, hogy bár alapjaiban a legtöbbször Önnek van igaza igaza, a részleteket illetően korántsem annyiszor, mint ahányszor erről meg van győződve, és barátnői igazat is adnak Önnek.
Az alábbi, 2-es és a 4-es álomra adott válaszaim ajánlom a figyelmébe.
július 21st, 2007 | 16:02
Ijesztgetett egy szellem, azaz egy halottnak a lelke. Őt nem láttam, de utána egy idegennel beszélgettem, aki egy kicsit furcsán nézett ki. Végül elárulta, hogy ő már halott. Megkérdeztem tőle, hogy nem- e a halott apám lelke lakozik benne? Ő azt válaszolta egy kissé gúnyosan, hogy “Szerinted?”.
Utána jött egy régi cigánylány ismerősöm, akit évek óta nem láttam. Valahogy kiderült, hogy ő ismeri a szellemekkel kapcsolatos álmokat, és segít nekem is, hogy ne féljek a halottak szellemétől, valamint elmagyarázza, hogy mi miért történik. Ekkor becsapódott a szoba ajtaja ahol aludtam,és felébredtem. Majd halálra rémültem. Kíváncsi vagyok, hogy mit jelenthet mindez?
július 19th, 2007 | 14:02
Klaudiának (19) az ő múltjával kapcsolatban is esetleg jelenthetnek valamit, de a szavainak sokkal inklább a Te jeleneddel kapcsolatban lehet jelentésük, ha nem is szó szerinti :-/ . Ha leírnád pár szóban, hogy mit mondott, én is többet tudnék mondani, ez így túl elvont kérdés (és túl sok változós feladvány). Legalábbis számomra.
Ugyanakkor az álmokkal kapcsolatban semmit sem helyes kizárni, tehát ha a barátjától kérne egy képet az édesapjáról, az kapcsolatuknak aligha ártana, sőt inkább a javára válhatna, és ha beszélgetnének is róla, Ön jóval többet megtudhatna arról, amit tőlem kérdezett.
július 19th, 2007 | 13:56
hellóka! Én ma reggelre a barátom halott édesapjával álmodtam, akit sosem láttam. Olyan volt mintha csak egy messzi utazásról jött volna vissza, és azt magyarázta, mért ment el, és hogy most mért jött vissza. Én nagyon örültem hogy végre megismerhettem. Azok a dolgok, amiket mondott álmomban, jelenthet valamit a múltjával kapcsolatban? Vagy ez teljesen független?
július 18th, 2007 | 09:56
Martinának.
Kérem, olvassa el az “Idegennel (nem családtaggal)” alatt levő “Gyermekkel”, és a “Nők álmai nőkkel” elé írt bevezetőmet. (Azt, hogy miért az öccse és édesanyja alakját öltik álma alakjai, értelmezésem közben írom meg.)
Nemcsak élete és szokásai változnak az addigeknál jóval gyorsabban, de Ön is változik. A gondolkodásai is, és az is, ami gondolkodását meghatározza. Saját addigi gondolataihoz (elképzeléseihez) és vágyaihoz való viszonya is.
Az Ön nőiességét eddig édesanyja határozta meg. Abban az értelemben is, hogy ráhallgatott, és aban az értelemben is, hogy többé-kevésbé követte az álatal mutatott mintát. Csak ezt a lalki édesanyját üti el egy autó. Megszületőben van saját nőiessége, a “halott” annak adja át helyét.
Jó lenne tudnom, hogy álmában hány éves forma volt az öccse, mert ennek fényében tudnám csak értelmezni álmának ezt a részét.
Egy biztos, hogy az élet(ünk olyan, mint egy) utazás. Ön saját útjára és útján indul mostanában el, és ezt mutatja, hogy (az Ön) autó(ja) gázolja el őket. Nem a valóságban, hanem lelkében, ahol az optimálisnál jóval meghatározóbb szerepet töltenek be jelenleg.
július 17th, 2007 | 15:26
3 napja álmodtam ezt: Egyik barátnőmmel sétáltam éjszaka valamilyen folyó partján, és ekkor valaki felhívott. Nem elmlékszem ki volt, csak arra, hogy azt mondta, az öcsém meghalt, autóbalesete volt.
Tegnap pedig azt álmodtam, hogy anyukámnak mondtam, ma maradjon otthon, mert olyan érzésem van, hogy valami történik vele. Erre azt válaszolta, hogy nem lehet, mert dolgoznia kell. Délután hívott fel egy ismerősünk, hogy anyukámat elütötte egy autó… ez mit jelent? Előre is köszönöm.
július 14th, 2007 | 01:05
Mónikának (15): Ön nagyon rendben van lelkileg.
Hogy valaki a Halállal találkozzék álmában, és ne ijedjen meg. Kicsit sem! És hívó szavára azt mondja vagányul, hogy most nem ér rá! És még ki is nevesse! Nos, ez nagyon-nagyon rendben van.
Aznban attól, hogy ennyire rendben van, nem feltétléenül kell úgy élnie, mint aki örökké él. (És talán úgy is, mint aki örökké fiatal is marad.)
-, amikor “igazából”, hanem bármelyik este álmában, és hogy legalább picit komolyabban vegye rémisztőbb alakjában. Esetleg.
Talán túlságosan is.
Az OK, hogy ennyire egyben van, hála Istennek!
Picit átgondolhatná az életét, hgy mit is akar vele, és mit akar kihozni belőle. Feltesze, hogy jól mennek a dolgai, azért is nem nagyon gondolkodik komolyan ilyeneken. Ha gondolkodna is ezen, még jobban mennének. Tudom, ez üres dumának, rossz rizsának tűnhet, tehát nem is erre hivatkozom, amikor most ezt tanácsolom, hanem arra, hogy a halál eljöhet.
Nemcsak akkor - kurva sokára
július 13th, 2007 | 22:20
Szia!
Tegnap éjjel egy barátnőméknél aludtam, és azt álmodtam, hogy egy nagyon magas csuklyás ember megállt az ágy előtt, én tudtam, hogy ő a halál. Beszélt hozzám, kérdezte, hogy van-e kedvem vele menni. Én mondtam neki, hogy most nem érek rá, meg, hogy amúgy is ő akkora, mint egy két ajtós szekrény.
Aztán, nem emlékszem pontosan, hogy álmodtam, vagy tényleg felébredtem, de mintha felültem volna az ágyon ébren, és mosolyogtam magamon, hogy beszélgetek az ágy előtt lévő ruhásszekrénnyel.
július 9th, 2007 | 10:43
Álmából is kikövetkeztethető módon Ön komolyan veszi a hivatását (ebből következően a szakmai kapcsolatait is, és a munkáit is). Komolyabban, mint mások, a kollégái.
Elvileg Önnek szinte mindíg és szinte mindenben igaza van.
Gyakorlatilag azonban csak akkor van igaza, amikor mások is olyan komolyan veszik a dolgokat, mint Ön.
Általában azonban nem veszik olyan komolyan.
Más kérdés, hogy időnként belesodródnak, mert belebonyolódnak; és ilyenkor (valószínűleg összpróbák idején, de főként a főproba hetében) a dolgok ( a “komolytanok” felfogása és szándéka ellenére) komolyra fordulnak.
Ilyenkor, ilyen esetkben van/lesz Önnek gyakorlatilag is igaza . (Más kérdés, hogy ilyenkor meg nincs idő a személyes ügyek tisztázására, csak álljon össze valahogy.)
A fentiek az alábbi (csak ! 1, 3) álmok értelemezéseinek (csak! a 2, 4) a parafrázisa. (Nem szorosan tartozik ide, de új rovatot nyitok a Halott családtagokkal való álmoknak, met a fejemben most váltak le a zárójelben említett csoportról.)
A ház/lakás legtöbbször az álmokban a lélek képe, így álma magatartásváltozást jelez: Ön “kikökltözik”.
Jól teszi, 
de azért igyekezzék ne nagyon messzire költözni. 
) felfogásának eredményeként olyasfajta helyzetbe került volna apránként, mint az elhunyt M. Horváth József. Aki gyakorlatilag mindent tudott, kivéve talán azt, hogyan legyen igazán sikeres (ne “csak” a közönség, de az igazgatók és a rendezők által is elismert; futtatott). (Vagy, hogy ugyanennek a típusnak egy sikeresebb, és női variánsát említsem meg példaként: Máthé Erzsi.)
Mert mondom, Önnek a legtöbbször (főleg szakmai kérdésekben) igaza van/lehet. A kiköltözésből, és a kiköltözéshez ezért talán elég annyi ha (eleinte legelább időnként 
) mérlegeli, van-e esélye arra, hogy megértik, és főként megfogadják azt, amit Ön mond. Ha nincs esély, nem hiszem, hogy szükséges a spilázást és a dilettantizmus dicsérnie (ezt értettem azon, hogy talán nem is kell “messzire” költöznia), de konfliktust sem mindig érdemes vállalnia. Különösen olyonkor nem, ha eleve tudható, hogy hiába, mert konfliktus ide, jó szó oda, minden megy tovább a régi kerékvágásban.
Sejtésem szerint az Ön (szerencsére most változó
Gyanúm szerint tehát a ravatal a szakma nagy halottjaink szólt és készült álmában. (Akiket inkább csak a szakma, és ők is inkább csak idősebb korukban; és “nagyon, nagyon” csak holtuk után… :-/ )
Sejtésem szerint tehát jó, hogy “kiköltözik”, de még jobb, ha nem túl messzire.
Ps: Amúgy meg, inkább sok rossz álom, mint egy elhibázott karrier/élet!
július 9th, 2007 | 09:57
Itt egy újabb álom… Nem szoktam gyakran álmodni,de most folyton… nem tudom miért… Tegnap éjszakai álmom elég zavaros, de megpróbálom valamelyest érthetően leírni.
Az álom: közeledett halottak napja, és igazgatóm arra kért, hogy hadd ravatalozzanak fel nálam a lakásban valakit, és ott járulhassanak a halotthoz a gyászólók, hisz úgyis hamarosan kiköltözöm a lakásból (ami egyébként igaz). Borzongtam a gondolattól még álmomban is… Győzködtem minden erőfeszítéssel, de hajthatatlan volt… Így elkezdtem pakolni, feltűrni a szőnyeget és készíteni a szobát a halottnak… Hátborzongató volt… aztán meg SZERENCSÉRE! felébredtem… hát ennyi… nem volt túlságosan szívmelengető álom… még most is borzongok a gondolattól.
július 6th, 2007 | 04:12
Heninek (11): Nem fog meghalni.
Illetve igen, de az jóval később lesz. 
Picit a sarkára állhatna, azután jobban. Elkezdhetné kialakítani a saját életét. Kezdhetné péládul azzal, hogy a saját érzéseire figyelne sokkal jobban (ne adja Isten, azokat követné), és nem mások érzéseinek (elsősorban a szüleiének) probálna megfelelni.
Gondolom, édesanyjának is vannak könnyei, ha ő szenved, akkor sírjon ő a valóságban is.
Mert az is lehet, sőt, az a valószínűbb, hogy - durván szólva - a saját hülyeségeitől szenved.
A legnagyobb hülyeségek egyike az (nemcsak nála, általában is), hogy ők jobban tudják, hogy mi jó a gyereküknek - így Önnek.
Nem tudják, az ő életük az övék, és azt hozták ki belőle, amit kihoztak. Az Öné, pedig az Öné (lenne, ha saját érzéseire figyelne, és azokat próbálná követni. Nem csak - és elsősorban - másoknak megfelelni. Ez nem az Ön élete így. Szinte nem is él, olyan mint egy halott :-(, vagy a legjobb esetben, mint egy szellem :-/.
Édesanyja valószínűleg depressziós (vagy ha nem, akkor hisztériás), ha Ön így folytatja, akkor könnyen Ön is az lehet. Ideje megszakítani ez a rossz kört. Nem az Ön gyerekének majd, mert neki még nehezebb lesz/lenne, mint Önnek, hanem éppen ezért most, ha lassan is, és apránként: Önnek.
július 5th, 2007 | 23:37
Szia!
Azt álmodtam, hogy halott vagyok, illetve szellem. És visszamentem a családomhoz abba a házba, ahonnan fél éve elköltöztünk. Azt hittem apám lát, de rájöttem később, hogy nem. Anyumat nem láttam, de tudtam, hogy szenved és elkezdtem sírni. Aztán felébredtem. Ezzel nem lenne baj, hogy egyszer ilyet álmondam. De már ezzel együtt háromszor megálmodtam, hogy meghalok különbözó módokon. Egyiknál láttam is magamat. Mit jelent? Előre is köszönöm a választ. nem lenne baj, hogy egyszer ilyet álmondam. De már ezzel együtt háromszor megálmodtam, hogy meghalok különbözó módokon. Egyiknál láttam is magamat. Mit jelent? Előre is köszönöm a választ.
július 2nd, 2007 | 19:08
Évinek (9) (előzmény 7-8):
Álmában egy halott, akinek már álmában is “enyhén bűzös szaga van” meghalni készül (ha négy hét alatt “nem végez a betegségével”).
Az, hogy a halott meghal, valószínűleg olyasmit jelent, hogy a lelkekben (mivel az Ön álma, elsősorban) az Ön lelkében a “helyére kerül”. Egy dolog ugyanis tudni, hogy valaki meghalt, és egy egészen másik ezt “feldolgozni”, elengedni. Nem élőként számolni vele, és számítani rá. Az Ön gyásza a végéhez közeledik.
Az, hogy Ön mosdatta a testét - nem nagy újdonság ez - nagy valószínűséggel megtisztítást jelent. Node mitől tisztítsa, tisztíthatja meg Ön a valóságban? Valószínűleg attól, hogy gyönge volt, hogy nem birt a betegségével (ami tudom, hogy gyógyíthatatlan!) . Azonban az Ön álmaiban is él a huga, és külzd a betegségével, és ez legalább annyira (sőt inkább) az Ön, semmint a huga beállítódásáról beszél.
.)
Képzelje el, mit érezhetnek a gyerekek. Főleg a kisebb. Tisztítsa meg a huga (gyönge) testét, hívja el az özvegyet a gyerekekkel 15-én egy ebédre. (Minő véletlen, megnéztem, épp vasárnap
Önnek sem lesz könnyű (én is el tudok kellemesebb programot is képzelni, sőt szinte csak azt :-/ ), de gondoljon arra, hogy a gyerekeknek, főleg a kicsinek mennyivel nehezebb lehet! Rájuk fér egy kis melegség.
Beszéljen a reki-ről (Ön akár hisz benne, akár nem), hogy az édesanyjuk abból merített erőt, a gyerekeknek most van szükségük rá.
Az 1, ami külön áll, számomra a huga. Az 5 Ön, a gyerekek, az özvegy, hogy az ötödik édesanyjuk-e, vagy a báty, meg nem tudom mondani, ha csak Önnek nincs férje/élettársa. Édesanyjára “gyanakszom”, de Ön ismeri jobban a körülméyneket. Hívja el szerintem őket 15-ére, és legyenek öten. Ártani nem árthat, és nagy valószínűséggel az árváknak használ.
július 2nd, 2007 | 18:39
Kedves Erik!
Kérdéseire a válaszok. apám 20 éve meghalt, anyám él, húgom gyerekei 13 és 5 évesek, az özvegynek bátya van.
Vasárnap megint álmom volt a tesvéremmel. Mosdattam a testét,aminek enyhén bűzős szaga volt. Közölte velem, hogy 4 hét alatt végezni fog a betegséggel, vagy “meg-ha-lok” nagyon lassan tagoltan mondta. Én ekkor megöleltem, féltem hátha nem is ver már a szive. Na, erre ébredtem fel.
július 1st, 2007 | 10:18
Huga elvesztése miatt fogadja részvétem.
Külön köszönöm, hogy feltüntette, nem új álomról van szó!
Sejtésem szerint álma a huga elvesztése felett érzett gyász (még befejezetlen/lezáratlan) feldolgozásának egyik fontos állomása. Ebből a szempontból a “reki”-re vonatkozó kérdését, és a választ érzem kulcsfontosságúnak. (Mások, a választ olvasók kedvéért: a “reki” egy ezoterikus tan, mely a világgal való harmóniába kerüléshez/éléshez ad tőle - pontosabban előfeltevéseitől - telően receptet.)
Az Ön (álmában halott hugának feltett kérdése, hogy “rekizik-e még?”) értelmezésem szerint arról tanúskodik, hogy Önben (érthető módon) huga halálával meggyengül a (valószínűleg egyébként sem túl erős) hit a világ értelmes, és harmonikus voltáról (csak ilyen értelemben a “reki”-ben).
Ennek a megrendülésnek (hogy a huga is mire men vele?!) a képi formája (értelmezésm szerint), hogy huga álmában (a valósággal ellentétben testi) fogyatékos.
Huga halála után is segít Önnek (mert): igennel válaszol. (Ennyiben álma egészen közel jár ahhoz, hogy az álomtól - a pozitív! hiszen segítő - kísértet históriák felé legyen elmozdulóban.) Talán nem ártana, ha elbeszélgetne az özveggyel erről, hiszen ő mutatkozik még - érthető módon - érintettnek az álmában. Főként pedig arról eszélgethetne, hogy a reki jó lehetett a hugának, segíthetett, ha nem is egészen abban az értelemben, és főként olyan erővel, ahogyan azt Ön akkoriban, még a huga életében gondolta, és olykor remélte.
Valószínűleg erre (is) vonatkozik az álma helyszíne is, és a tevékenység is. Egyrészt rendet csinálnak, “pakolásznak”, másrészt ezzel készítik elő az (új) “eladást”: átrendezik az “árukészletet”.
A dátum, és főként, hogy akkorra “végezni fog a betegséggel”, értelemzésem szerint annyit jelent, hogy lezáródnak (az Önökben a halálától is erősített módon) visszacsengő következményei.
Mit veszíthet, ha most 15-én ül le beszélgetni azn özveggyel? Adja meg a módját!
Ps: Mielőtt a számot (nem dátumként!) értelmezném, meg szeretném kérdezni, a hugának volt-e, és hány gyereke, szüleik élnek-e, az özvegynek van-e testvére?
június 30th, 2007 | 23:57
Egy hónapja volt ez az álom a halott húgommal. Olyan tesco féle üzletben rakosgattam az árut, mikor megpillantottam a testvéremet. Jött felém. Sántitva, testifogyatékosan (nem volt az életében). Az arca épp volt. Beszélgettünk, fájlalta a petefészkét és a vese cisztáját (leukémiában halt meg). Kérdeztem tőle,hogy reikizik-e még, azt válaszolta súgva: igen, ezzel az egész betegséggel 15-ig végezni fog. Ment tovább a férjéhez, aki szintén ott dolgozott velem az áruházban. A teste kinézete és az időpont zavar.
június 26th, 2007 | 10:52
Kátyának (5): Nagy tehertől (lelki nyomástól) szabadul(hatot)t meg a kedves rokon eltemetésével. (Ami valószínűleg a gyerekneveléssel, de mindenképpen gyerekekkel kapcsolatos.) Ideje fellélegeznie!
A gyász mellett elfogadnia azt a megkönnyebülést is, ami az eltúlzott gyásza miatt álmában vidámpark képét ölti.
A változásoktól való (saját!) félelmét erősíthette az elhunyt rokon. Eljött az ideje, hogy ezekkel reálisan vessen számot. Van aki akkorát változtat, hogy Ön már nem is tud róla. És az a változtatás nem annyira veszéles, mint azt (valószínűleg eddig) az elhunyt rokon támogatásával Ön gondolni volt hajlamos. (Kezdve ott, hogy nem a változtatót, hanem az édesapját érte egykor baleset, és ezzel statisztikailag egyenesen csökkent az esélye, hogy Ön is hasonló érje.)
Még egy megjegyzés: abban igaza van, hogy a lelket nem lehet kétszer “eltemetni”. Egyszer sem lehet. Viszont ideje, hogy Ön is elengedje végre az elhunyt rokon “szellemét” . Jusson a mennnybe, vagy kerüljön a pokolba; oda, ahová való. Eljött az ideje, hogy önállóan (az elhunyt “szellemétől” függetlenül) gondolja át saját helyzetét.
június 26th, 2007 | 10:34
Furcsa álmom volt. Egy nemrég meghalt rokonom temetésen voltam, és igen furcsa környezetben volt a ravatalozó. Mellette egy vidámpark volt, ahol sok vidám ember volt.
A rokonom a valóságban áprilisban temettem el, és most megint. Igaz akkor elhamvasztva, most pedig koporsós volt. Még mondtam is, hogy egy lelket két testben hogy lehet eltemetni. A mellettünk lévő ravatalon három koporsó volt, és mind három gyermeké volt, egész kicsiké. És egy nagy hajó volt a “díszlete”. Sok gyerek volt ott. Majd mi elvonultunk, és én nem is voltam ott, amikor a koporsót letették a Földbe, mert azt mondtam, hogy más dolgom akadt. Ott találkoztam egy másik rokonommal, aki már több mint húsz éve külföldön él, és nem tudok róla semmit. Mostanában beszéltem róla valakinek, mert az édesapja pilóta volt, de lezuhantak.
június 22nd, 2007 | 02:43
93-ra: Kedves Cassandra, álmából is kikövetkeztethető módon Ön komolyan veszi a dolgokat, főként a kapcsolatait, és önmagát. Komolyabban, mint mások (a másik). Elvileg Önnek szinte mindíg és szinte mindenben igaza van.
Gyakorlatilag azonban csak akkor van igaza, amikor mások is olyan komolyan veszik a dolgokat, mint Ön. Általában azonban nem veszik olyan komolyan.
Más kérdés, hogy időnként belesodródnak, mert belebonyolódnak; és ilyenkor a dolgok (mások, a “komolytanok” felfogása és szándéka ellenére) komolyra fordulnak. Ilyenkor, ilyen esetkben van/lesz Önnek gyakorlatilag is igaza .
Álma éppen ezért két dolgot jelez:
a/ Ha nem tanul meg mások komolytalanságával is kalkulálni, rosszul fogja érezni magát. Egyre rosszabbul.
b/ Ha az emberek ennyire komolytalanok, az hullákhoz vezet. (Nem a jövőben. Nem is a jelenben. Még kevésbé csak a múltban:) Folyamatosan. Elvileg tehát Önnek igaza van. (Gyakorlatilag azonban jóval ritkábban.)
Amit a föntiekben írtam, az gyakorlatilag az 1-es bejegyzésre írt (2 alatt olvasható) válaszomnak az Ön álmának megfelelően tompított változata. A(z álomnak megfelelő!) tompítás után most rátérek a különbségek elemzésére. Azokra a mozzanatokra, amelyek nem variánsai a másik álomnak, hanem alapvetően eltérnek attól.
Az alapvető különbség, hogy Önnek párja van. Álmában is, és ebből következően a valóságban is (jobban, mint a másik álmodónak).
) Hadd éljék a maguk életét, több örömük van benne, mint az igazságban, aminek, ha az eddigiekhez hasonló szorgalommal keresi, könnyen rémálmokkal kezdheti megfizetni az árát.
A hullák nem a tengerből, ami a lélek képe az álmokban, hanem egy folyóból (ami az életúté, és) ami a tengerbe fut (vagy egy másik folyóba, és azzal összekeveredve éri el a végül a tengert). Annak köszönhető, hogy álma nem rémálom (hogy “nem félt”, hogy “teljesen közömbös volt a hullák látványa”), hogy párja lassítja a haladásukat, és annak, hogy Ön ragaszkodik hozzá, és nem rohan előre. Nagy valószínűséggel azonban Ön irányítja a kapcsolatukat.
Nem ír róla, de jó lenne tudnia, hogy álmában ki vezette a kocsit. Ha Ön, akkor azért lesz nehéz változtatni, mert ki szereti átadni a kormánykereket, ha a “párja”, akkor pedig azért, mert Ön erről álmod(oz)ik ugyan (többé-kevésbé helyes módon), de hát…
Akár így van, akár úgy, mindenképpen próbáljon jobban tekintettel lenni mások korlátozott felfogóképességére, és ne akarja mindenáron megértetni velük az igazságot. (Még rávezetni sem mindíg.
Ps: Elég valószínűnek tartom, hogy mások (így a férje) ötleteinek egy részéről Ön elmagyarázza, hogy miért tartja hülyeségnek őket, másik részükről sincs jobb véleménnyel, de fáradt hozzá, vagy eleve reménytelennek tartja, hogy ezt elmagyarázza, így rá(juk )hagyja. Elviseli, hogy ne az történjék, amit Ön látna jónak. Ezzel mintegy áldozatot hoz a “hülyeség oltárán”. Így, előbb utóbb “hülyeségeket”, a valóságos életénél (akár sokkal) rémisztőbb dolgokat fog nagy valószínűséggel álmodni. Ugyanazt is lehet másként csinálni: a mártírok kinja helyett derüsen. Derűre az adhatna (például) okot ilyenkor, hogy tapasztalhatná, hgy milyen könnyű egy másik embernek örömöt okozni, hogy milyen hülyeségeknek képesek örülni.
június 22nd, 2007 | 01:53
Szia kedves Erik!
Egy kimerítő éjszakai autós út után álmodtam egy pár perc erejéig. A párommal az autóban ültünk, egy folyó mellett haladtunk el. A folyóból szakadatlan hordozták ki a vizihullákat hordágyakon. Az érdekes az, hogy mindegyik nő volt. Némelyik csak megsebesült, és fel is tudott ülni a hordágyon. Mintha egyformák lettek volna. Arra emlékszem még, hogy majdnem belecsúsztunk a kocsival a folyóba. Furcsa érzés volt, de nem féltem, teljesen közömbös volt a hullák látványa. Ennyire emlékszem. Mit jelenthet vajon? Kérlek segíts megfejteni.:)
Cassandra
június 6th, 2007 | 11:02
Álmából is kikövetkeztethető módon Ön roppant komolyan veszi a dolgokat, főként a kapcsolatait, és önmagát. Sokkal komolyabban, mint mások (a másik). Elvileg Önnek szinte mindíg és szinte mindenben igaza van.
Gyakorlatilag azonban csak akkor van igaza, amikor mások is olyan komolyan veszik a dolgokat, mint Ön. Általában azonban nem veszik olyan komolyan.
Más kérdés, hogy időnként belesodródnak, mert belebonyolódnak; és ilyenkor a dolgok (mások, a “komolytanok” felfogása és szándékáa ellenére) komolyra fordulnak. Ilyenkor, ilyen esetkben van/lesz Önnek gyakorlatilag is igaza .
Álma éppen ezért két dolgot jelez:
a/ ha nem tanul meg (akár pszichológus segítségével) mások komolytalanságával is kalkulálni, rosszul fogja érezni magát. Nagyon. Olykor még öklendezni is fog (ha nem is feltétlenül a hullabűztől).
b/ Ha az emberek ennyire komolytalanok, az bűzlő hullahegyekhez vezet. (Nem a jövőben. Nem is a jelenben. Még kevésbé csak a múltban:) Folyamatosan. Elvileg tehát Önnek igaza van. (Gyakorlatilag azonban jóval ritkábban.)
A tenger a lélek képe az álmokban. Nem pusztán csak a sajáté (az hajlamosabb ház formáját ölteni), hanem azt a részét hangsúlyozva, ami másokéval közös, vagy inkább azonos. (Nem feltételnül, és nem elsősorban misztikus dolgokra kell gondolni. Mások lelkével közös, hogy gondolkodunk stb.)
Ön, álma tanulsága szerint (valószínűleg akaratlanul, egyszerűen ilyen lehet a beállítódása) erre a közös részre koncentrál. Annyira, hogy olykor észre sem veszi, hogy mások más irányba haladnak. Csak amikor elméledéseiből visszanéz (amikor álma “visszafordítja”), akkor látja, hogy már a holtakon is túllépett (és ebben nem a holtakra helyezem a hangsúlyt!). Messze túl van elmélkedéseiben az élők világán, amely jóval bonyolutabb és összetettebb (részben épp az élők komolytalansága miatt), semhogy élet/halál kérdésre lenne egyszerűsíthető.
június 5th, 2007 | 22:29
Tenger. Nagyon kék. Olyan fényképszerűen kék. A horizont viszont a vihar színeit mutatja, de egy színű.
Egy móló nyúlik be a vízben, ezen állok, és mikor megfordulok, hullák vannak mögöttem. Akkor látom meg őket, a móló sarkában rengeteg feltorlódott emberi hulla, melyeknek csak a kezét, és a lábát látom. Iszonyú hullabűzre ébredtem… öklendezve.
Már hónapok óta nyomaszt ez az álom….
Nagyon zavar. Valamit mond, és én nem értem, pedig vészriadó dobol bennem.